Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1906
61 Azért líceumunk csak önmagát tiszteli meg, amidőn Kiszelly Ervin kartársunkban, 40 éves tanári működésének évfordulója alkalmából, az igazi, lelkiismeretes kötelességtudást és a mindenkor híven teljesített önzetlen munkásságot tiszteli meg, s ünnepli s a hála és elismerés hervadhatlan babérjával övezi. Amidőn e helyről is a legőszintébb tisztelettel s kartársi szeretettel üdvözlöm öt, szívből kívánom, hogy az Isten éltesse és tartsa meg őt nekünk sokáig ! Hátra van még, hogy a líceum vezetésében beállott változásról emlékezzem meg. A legőszintébb tisztelettel üdvözlöm líceumunk újonnan választott felügyelőjét, nagyságos Oszvald György urat, kinek líceumunk élén kifejtendő működése elé a legteljesebb bizalommal s őszinte tisztelettel tekintünk s kérjük, hogy eddigi rövid hivatalos működése alatt is tapasztalt bölcs, körültekintő, tapintatos vezetésében, jóindulatú támogatásában intézetünket és tanári testületünket továbbra is részesíteni kegyeskedjék. Isten áldása kisérje egyházunk és iskolánk ügyének szentelt áldozatkész munkásságát ! Mai ünnepélyünk egyúttal tanév megnyitó is lévén, kötelességemnek ismerem kitérjeszkedni az igazgatóságbn beállott változásra is, és sietek megragadni az alkalmat, hogy nagyérdemű hivatali elődöm, Bruckner Károly kartársamnak ez állásától történt megválása alkalmából e helyen is a legőszintébb elismeréssel és hálával adózzam a líceum érdekében kifejtett faradthatlan, odaadó munkásságáért. A legnemesebb intencióktól vezéreltetve, 6 éven át, lankadatlan buzgalommal vezette e tanintézet ügyeit s e téren elévülhetlen, hervadhatlan érdemeket szerzett magának. Ismeretes, hogy evangélikus egyházunk és iskoláink terén mindig az egyesek áldozatkészsége tette erőssé, naggyá a községet. Az egyház tagjai mindenkor szeretettel, ragaszkodásból rakták egybe úgy anyagi, mint szellemi tőkéik filléreit, ha a közügy úgy kívánta. Másrészt protestáns tanintézeteink magas színvonalú fejlettségét onnan is magyarázhatjuk ki, hogy vezetésük nem maradt állandóan egy kézben, hanem változó volt s hogy igy a vezetésre rendelt férfiak tudásuk és munkaerejüknek legjavát bocsáthatták időnként egyházunk rendelkezésére, oly korban, a mikor még erejüknek teljében állottak: s ennélfogva nemes verseny fejlődhetett ki, mely a jó ügynek szolgált javára. Ennek tudata tette erkölcsi kötelességemmé, noha az igazgatói tiszt elfogadása egyéni érdekeim szempontjából áldozatot jelent, hogy ne térjek ki a megtisztelő bizalom elől s ezért vállalkoztam ennek a nagymultú intézetnek vezetésére. Amidőn tehát a jelen alkalommal is őszinte és hálás köszönetét mondok a nagytekintetü pártfogóságnak a belém, helyezett bizalomért, ez ünnepélyes órában fogadom s ígérem, hogy igaz protestáns férfiúhoz mél
