Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1906

13

ezeket az oldatokat időnként meg kell újítani, tehát költséges és körülményes az eljárás

Gyakran megesik, hogy az egyes gyűjtők halomra fogdossák és öldö- sik az állatokat, minden szükség nélkül, mert úgy sem használhatnak belőle a gyűjteménybe egy-kettőnél többet. Ez az oktalan öldöklés erkölcsi szempontból is kárhoztatandó. Érthetetlen, hogy ezek, akik rendesen nagy hangon szoktak sajnálkozni, mikor egy-egy nagyobb állatot ölnek, milyen nyugodt lélekkel öldösik maguk halomra az apróbb élő lényeket. Pedig hát mi külömbség van a hízott ökör élete és a parányi bogár élete között ? Miért nem lehet a bogár elpusztulásán sajnálkozni ? Hiszen minden élő lény, a legkisebb úgy, mint a legnagyobb, ragaszkodik életéhez, küzd a létért, érez, éppen úgy, mint az ember; ha a rövidlátó, felületes ember nem is veszi észre, a tény csak tény marad. S a növény is olyan élő lény mint az állat.

Szóval az ilyesféle szánalomérzet alapján olyan felületes, értelmetlen valami, ami nem illő művelt emberhez. A művelt ember nem fog sopánkodni, mikor egy-egy állatot levágnak táplálékul, vagy az orvosi tudomány feláldoz kísérleteinek egy-egy nyúlat — hanem aztán nem is öldösi rakásra éretlen gyerkőcként a többi állatot, élő lényt; nem pusztít tudatlanságból és ostobaságból.

Az ilyen kirándulásokon ismerjük meg az élet mivoltát és tanuljuk értékét megbecsülni. De megismerjük e mellett hazánkat is, hogy mink, milyen kincsünk voltaképen. Mert a hazaszeretetet nem lehet frázisokból, pattogó versikékből megtanulni, alapjának kell lenni, értelemből fakadó érzelemnek kell lenni, hogy tudatos, őszinte és áldozatokra is kész legyen. És így csak az szeretheti hazáját igazán, aki ismeri is; aki bejárta szép rónáinkat, bérceinket, aki látta a múlt idők emlékét őrző várromokat hegyeink csúcsán, aki az ősök vérével áztatott harcmezőkön hallgatta földanyánk szivének dobogását, azét a jó anyáét, aki a halálból is életet fakaszt.

Noszky Jenő.

4