Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1906
9 Ha ismeretlenebb vidéken járunk, akkor jó ha az úthoz szabjuk ma* •gunkat; ismertebb vidéken persze célunknak megfelelően abban az irányban megyünk, amerre a legtöbbet látunk; az eltévedéstől a térkép mellett jó még a kis zsebiránytű is. Természetesen kocsit csak a poros országúton használjunk; szép völgyben, folyómentén, erdős vidéken, a hol olyan változatos a vidék, a tenyészet, a hol gyűjteni,, megfigyelni lehet, ott kocsin járni a legnagyobb barbarizmus volna. Az indulással nem kell nagyon sietni, hogy kettőkor keljünk és utunk legnagyobb részét homályban, nedves fűben tegyük, felesleges és haszontalan dolog, hisz célunk a megfigyelés, de nagyon kényelmesnek sem szabad lenni; a déli forróság 2—3 óráját legjobb a pihenésre számítani. Jól vigyázzunk, hogy az út kiszámításánál nagyobb ne legyen az akaratunk, mint a mennyit tényleg bírunk. Egy órára négy kilométernél többet ne számítsunk. Erdőben, hegyen járva még ennyit se, hát még ha gyűjtünk, akkor fut csak igazán az idő. A gyűjtésekre és megfigyelésekre vonatkozólag a következőket kell megjegyeznünk: Mindenre figyelni nem igen lehet; de csupán egy dologgal foglalkozni, pl. csak egy bizonyos fajta állatot vagy növényt keresni, szakbúvároknak való, nem pedig diáknak, akinek az a célja, hogy betekintést nyerjen a természetbe. Ezért is megfigyeléseink legyenek változatosak, de gondosak. Már gyűjteni igazán nem lehet mindent egyszerre, mert eszközök kellenek s az ember el se tudná lakni az anyagot. Azért ha többen vannak, felosztják a dolgot egymás közt. Az egyik a talált növényeket gyűjti, a másik bogarakat, lepkéket, a harmadik az ásványokat, kőzeteket, de egymást kölcsönösen figyelmeztetik az egyes megfigyelni valókra. A gyűjtésnél mindig ügyeljünk arra, hogy csak olyasmit gyüjtsünk össze, a minek hasznát vészük; a fölöslegeseket inkább fel se vegyük A gyűjtés szenvedélye a legtöbb emberben meg van, néha aztán különös akkban nyilvánul; így gyűjtenek mindenfélét bélyeget, ócska vasúti jegyeket, cipőket is ! Mennyivel különb, szebb, hasznosabb az a gyűjtemény, a melyet a természeti tárgyakból állíthatunk össze, mely azután felidézi a múltra való visszaemlékezést a mellett, hogy komoly tanúlságot is vonhatunk le belőle. Azután nem csak önmagának, hanem a köznek is használhat vele az ember. Mikor valamiből szép, érdekes példányokat találunk, gondoljunk iskolánkra is, »hogy vájjon annak múzeumába nem volna-e jó ez, hogy belőle én, vagy azok a kik utánam jönnek, tanúihassanak«. Oly kellemes az a tudat, hogy »én is hozzájárúltam a gyűjteményhez, amivel csak tehettem«. Németország, Francziaország iskoláinak oly gazdagok múzeumai, hogy az egész környékről, sőt még távolabbi vidékről is minden nevezetesebb dolgot megtalálhatunk, mert a diákok versengve gyűjtenek iskolájoknak, lelköket örömmel tölti el az a tudat, hogy az ő iskolájok gyűjteménye mennél szebb, tökéletesebb legyen és mikor már ki is kerültek belőle, akkor sem feled-
