Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1905

71 Lebens« és utána magyarul: »Tehát végcélján állok életemnek* Szemere Pál fordításában. Ily kirándulások alkalmával szóba került köztünk az emigránsok kül­földi működésének híre is, mely hír szájról-szájra járt az egész országban, dacára annak, hogy a lapokban szó se lehetett e hírekről, mégis mindenki tudta vagy beszélt rólok. Ha két-három. hazafi összejött, ez volt a beszéd állandó thémája. Csodásnál-csodásabb dolgokat beszéltek Kossuth Lajos amerikai és angol országi körútjáról, hogy mily népszerűséget szereznek az emigránsok a magyar ügynek szóval és írásban angol és francia nyelven. Mohón lestünk és vártunk egy-egy kedves újabb részletre e kedves tárgy köréből. Bár csak legalább franciául tudnék ! mondta az egyik; én is, sóhaj­totta a másik, hogy legalább olvashatnám, mit írnak emigránsaink ! A tanárok is buzdítottak bennünket ezen nyelvtanulási igyekezetünkben ; együtt éreztek velünk. Szerencsére ekkor tájban került egy elsaszi származású francia nyelvmester Sopronba, és miután egyik tanárunk, ki kitünően beszélt fran­ciául, meggyőződött a nyelvmester francia nyelvismereteiről, rögtön alkal- mázták őt a lyceumnál a francia nyelv tanítójául. Több csoportban tanított bennünket; egy-egy csoportban csak 4—5 tanuló volt, tehát könnyen mehe­tett a dolog. Kezdetben egészen gyakorlatilag folyt a tanítás és tanulás, mint mikor a gyermek kezd beszélni tanulni, s csak akkor következett a nyelvtan — de szinte csak gyakorlati alapon — midőn már a nyelvből kellő anyag állott rendelkezésünkre. így nem csoda, ha már a második és har- madik évben Télémaque-ot és Charles XII. olvastuk szótáros és jegyzetes kiadásokban. Az érettségi vizsgát követő szünidő után Budapestre (akkor Pest) mentem és beléptem az egyesült prot. theologiai collegiumba, hol akkor a hazai prot. egyház legkiválóbb vezér- és tanférliai dr. Székács József, Török Pál, dr. Ballagi Mór, Csengery Antal (később a magyar tudományos Akadémia alelnöke) és Gyulai Pál tanítottak. A collegium bölcs vezetősége azt óhaj­totta, hogy az intézet növendékei a magyar nyelv- és irodalomban szélesebb és magasabb látkört, tájékozást nyerjenek, mint ezt a gymnasiumi tanítás nyújtani képes, azért foglalt helyet a tanárok közt Gyulai Pál, kinek az irodalom mezején tájékoztató útmutatásai s nagy íróink müveinek eszmedús, mély értelmű s a hallgatókba lelket öntő fejtegetéseiért örök hálával tar­tozunk. De később a collegium szakrendszeréből ezen, az általános mivelt- séget szolgáló előadások, melyek hallgatására csak az egyetem bölcsészeti facultásán nyilhat az igazi alkalom, sajnos elmaradtak. Három évig voltam a collegium növendéke, azután a hallei egyetemre mentem, hol főleg Erdmann, a híres hegelista, bölcsészettörténeti, és Bern- hardy és Bergk ismert philologusok előadásait hallgattam; ez utóbbi vezette egyúttal a philologiai seminarium gyakorlatait. Erdmann az egyetem leg­nagyobb tantermét foglalta le; nem olvasott, szabadon és folyékonyan

Next

/
Thumbnails
Contents