Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1905
24 zsarnoksága helyébe az erkölcsi szigorúságot állította. E mellett Kálvin irodalmi működése is jelentékeny úgy, hogy amint Luther a német, úgy Kálvin a francia irodalom egyik büszkesége.1) A 2 nagy reformátor egymással soha sem találkozott, de azért egymást kölcsönösen nagyra becsülték, ha egyik másik kérdésre nézve eltérő nézetet vallottak is. Megható azonban a ragaszkodás, mellyel a vasakaratu francia reformátor a félénk, tartózkodó és gyermekies lelkületű Melanchtonhoz vonzódott. Hangsúlyoztuk, hogy a reformátusok akkor léptek föl, mikor eljött az idők teljessége, a mikor az emberek lelke megérlelődött a bennök elő eszmék felfogására és a korviszonyok is segítségükre voltak, de a reformáció müve mégis úgy a hogy létrejött, nem jött volna létre, a maga bélyegét mégis nekik köszöni. Luther a német, Kálvin a francia reformációra nyomta rá a maga bélyegét. Azok közé a szuggesztiv egyéniségek közé tartóztak, akik óriási módon hatnak a tömegre. Mert meggyőződésüknek ereje nekik a tömeggel szemben nagy sugalmazó hatást ad; igazi vezetők voltak ők, akik szellemük imponáló erejével mintegy megidézték a tömeget és magukkal vitték abban az irányban, mely felé eszményük hajtotta. És félre ismer- hetetlenül meg is találjuk bennök a lángelmék sajátságait: az eredetiségetés a korszakos hatást, midőn a fennálló régi bálványokat ledöntvén, uj irányú pályát nyitnak, uj élet és világ felfogást tűznek az emberiség elé és hogy bár látszólag határolt körben munkálkodnak, eszméik egyetemes jelentőségénél és hóditó erejénél fogva ki hatnak nemcsak saját nemzetük életének összes köreire, hanem világot gyújtanak minden felé. Megvan bennök a sok oldaluság: Luther költő, író, szónok volt, Kálvin jogtudós, teológus, államférfi. Luther inkább az értelem és érzelem, Kálvin az értelem és akarat lángelméje, és megvan bennük végül a lángelme azon sajátsága is, hogv munkálatával soha sincsen megelégedve és' nem kérkedik vele. Ok is ilyenek voltak, befejezetlennek, tökéletlennek tartották müveiket, oly épületnek, melynek csak a szilárd alapjait rakták le, de a teljes fölépítés az utódokra maradt. Az ilyen lángelmék nem halnak meg soha, hanem Arany szavai szerint, életük vezérelvével »egy-egy éltető eszmévé finomulnak«, mely az emberiséget további életében és küzdelmében irányítja; így talán mondhatjuk, hogy Luther és Kálvin a vallásos hit és szellemi szabadság eszméjévé váltak. . . Dr. Szelényi Ödön. *) *) Petitedé Julleville: Histoire de la littérature franaise I. 202 »Le livre de L’„ Institution de la religion chrétieune offre dans un style un peu froid et uniformé, mais sobre et contenu des qualités de force ct de gravité, que la prose frampaise n’avait encore jamais montrées daus un ouvrage de si longue baieine.«
