Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1905
20 az »Erős várunk a mi Istenünk,«1) mely tehát alkalmi költemény a szó legnemesebb értelmében, amennyiben a költő érzelmeinek mintegy önkénytélenül kitörő hangja, de bár a költő vele csak a maga lelki szükségletének akart eleget tenni, mégis oly klasszikusán fejezi ki a protestantismus lelkét, hogy annak harci riadója lett, a melyet méltán neveztek a reformáció »Marseillaise«-ének Lelkében megerősödve megjelent a wormsi birodalmi gyűlés színe előtt, ahol félelem és elfogultság nélkül védte meg iratait és kijelentette, hogy vallási dolgokban nem fogad el semmiféle emberi tekintélyt. Miesoda lélekemelő fenséges látvány ez, az egyik oldalon az egyházi és világi pompa és hatalom, a másikon egy szegény bányász fia, aki bátran szembe száll velük, mert lelkiismerete Istenben és az ő igéjében támaszkodott a legfőbb tekintélyre. \ alóban nem túlzás Carlyle-nak azon állítása, hogy e jelenet a modern európai történet legnagyobb jelenetének tekinthető!2) Luther ezzel feljutott életének csúcspontjára, egész Németország lesi a szegény szerzetes tanár szavát és bátor fellépését nemzeti ügynek kezdi tekinteni. Nehány fejedelem nyiltan mellette foglal állást, a nép rajong érte és igy a birodalmi átok sem volt rs nézve veszedelmes. A közhangulatot kitünően kifejezi Hans Sachs, a nürnbergi varga poétának akkor megjelent »Wittenbergi csalogány« című éneke, melyben Luthert kitörő örömmel üdvözli: »Wacht auf, es naht gen’ dem Tag Ich hör singen im grünen Hag Ein Wunnigliche Nachtigall Ihr Stimm durchdringet Berg und Thal«. Allegória ez, melyben el van beszélve, hogy a bősz oroszlán, vagyis a pápa a juhokat a pusztába csalta, ahol a farkasok (vagyis a papok) borzasztó pusztítást visznek véghez köztük, ekkor megszólal a csalogány, Luther és a szegény megcsalt juhok felkerekedvén a vadonból, elhagyják a sivatagot és megszabadulnak eddigi • kínzóiktól. E költemény, valamint ugyané költő 4 népies vitázó dialógusa érthető módon felhívta a nép figyelmét a reformáció müvére és keresztülvitelének szükségességére és ezzel nagyot lendített a mozgalom terjedésén.* * 8) Ezzel a lovagság kora véget ér, a vallás, a teológiai kérdések nyomulnak a homoktérbe és lefoglalják az egész világ érdeklődését. Mindenki foglal állást, a nagy német művészek Dürer és Cranach is Luther mellé állanak és a reformátor akkor már nem állott egyedül, ott volt oldalán mindenek előtt hü társa Schwarzerd Melanchton Fülöp, a kiváló humanista, a kihez talán azért fűzte a legbensőbb barátság, mert a legellentétesebb jellemek voltak. Melanchton szelíd, békülékenv, több oldalú és tuJ) Dr. H. Grösster: Wann und wo entstand das Lutherlied? 17. 2) Carlyle: Hősökről: 173. , 8) R. Genée: Hans Sachs und seine Zeit 143.
