Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1905
17 kiinduló pontjától eltávolodnak és szándékaival meg nem férnek. Paraszt családból származott és vallásos, de szigorú fegyelmet tartó szülei körében ifjúsága nem volt örvendetes, de nem is volt minden derű nélkül való. A szigorú fegyelem némi félénkséget, zárkózottságot fejlesztett ki benne, minél fogva egész életében sem lehetett simulékony, finom modorú világfi, de másrészt a nép között megfordulván, elsajátította annak természetes észjárását, tözsgyökeres beszédjét, szólamait, ■ azért tudott később úgy beszélni és írni, hogy mindenkinek meg kellett őt hallgatni és végül — már akkor mutatkozott természetérzéke, Isten szép, szabad természetének s eretete, mely később is jellemezte a komoly teológust és heves vitázót. ■Apja szegény bányász létére is fiát a leggondosabb nevelésben akarta részesíteni. Azért Magdeburgban, majd Eisenachban járattá iskolába, ahol a szegény fiú nagy nélkülözések között tanult, de ezek is jótékony hatással voltak lelkületűre, mert megacélozták jellemét és lokozták vallásosságát. Majd 1501-ben az erfurti egyetemre kerül, mely a humanizmus egyik melegágya volt, de jellemző rá nézve, kinek kedélye itt, kedves társak körében felderült, hogy nem vonzotta a klasszikus világ, nem akart sohasem humanista lenni, hanem a skolasztikus filozófiára adta magát és a zenét (a flótá- zást és a lantpengést) űzte nagy kedvvel. Egyébként jogtudóssá akarta magát kiképeztetni, praktikus atyja kívánsága szerint. Azonban mindezen tanulmányai nem tudták vele elfeledtetni a rideg vallástanítás által leikébe oltott azon gondolatot, mely lelkiismeretét folyvást gyötörte, hogy fölötte egy hozzáférhetetlen, vétkezhetetlen, félelmes Isten van és hogy Krisztus haragvó biró, aki pontos számadást követel az embertől és kárhozattal fenyegeti. Ezen hovatovább erősbödő lelki gyötrelme, egyik kedves barátjának váratlan halála, végre egy nagy égi háború alkalmával tett fogadása arra ösztönözték, hogy apja tiltakozása ellenére belépjen az ágostoni kolduló rend tagjai közé.1) Szívvel-lélekkel lett szerzetessé, folytonos sanyargatások, imádságok, önmeg- ajázások között remélt Istenével békére jutni. Azonban Jelke csakhamar sötét töprengésbe mélyedt. Úgy érezte, hogy az ember hiába igyekszik magát megváltani jó cselekedetek által, nem tüntetik el leikéből az eredeti romlottságot, a legjobb ember is bűnös és érdemeiért senki sem üdvözölhet. Végre lelki gyötrődése és a biblia szeretettel teljes tanulmányozása eredményképen kifejlödatt benne reformátoré működésének kiinduló pontját képező s az egécz reformáción végig húzódó azon hittétele »hogy az üdvösség nem a jó cselekedeteink jutalma, hanem egyedül Isten kegyelméből hit által szerezhető meg«. Nagy dolog volt ez, melynek horderejűt maga Luther sem érezte át egészen, mert vele voltakép megdöntötte az aszkézist, a középkor ideálját.2) 1508-ban a teológia tanára lett a wittenbergi egyetemen, ahol nem sokára rá hosszas vonakodás után prédikálni is *) j. Köstlin: Luthers Leben 43 1. 2) Erich Foerster: Lebensideale 86.
