Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904

40

jesen védő gátat készítik el. És épen a külső sikertelenség pillanatában találja meg a megelégedést: a nagy akarás tudatában, fokozva azon bizonyosság által, hogy művét mások folytatni fogják. Mert mikor képzeletében feltűnnek a jövő tervei, hogy a rothadt mocsarakat lecsapolván millióknak biztosít tért a tevékenységre, mikor magát látja, amint nem mint uralkodó, de mint szabad ember áll szabad emberek között, kimondja a végzetes szót:

„Solch ein Gewimmel möcht ich sehn,

Auf freiem Grund mit freiem Volke stehn.

Zum Augenblicke dürft’ ich sagen :

Verweile doch! Du bist so schön:

Es kann die Spur von meinen Erdetagen Nicht in Aeonen untergehn! —

Im Vorgefühl von solchem hohen Glück Geniess’ ich jetzt den höchsten Augenblick“.

Ezek a szavak az ördög hatalmába adják, Faust meghal.

,,A legmagasabb pillanatot tehát nem érzéki vágyának kielégítése szerzi meg neki, hanem azon tiszta, magasztos öröm azon jövendő áldások felett’ melyek az ő önzetlen tevékenységéből embertársaira háramlanak". Mephistopheles őrködik a holttest felett, hogy a lélek el ne röppenjen és azért körülvéteti a durvaság, aljasság és rosszakarat ördögeivel. Ekkor azonban leszáll a mennyei had és rózsákat szór, úgy hogy Mephistopheles elbájolva az angyali gyermekek szépségétől észre sem veszi, mikor a féltve őrzött lelket tőle elragadják. Tehát a szeretet (— égi hadak) szembe száll a gonoszsággal és megmenti Faust halhatatlan részét. Meg van-e indokolva az égi seregek közbelépése? Lássuk a 2 fogadást. Az Úr és Mephistopheles fogadása arra vonatkozott, hogy a jó vagy a rossz fog-e Faustban felülkerekedni, hogy mindig fölfelé fog-e haladni, vagy ellenkezőleg a sárban fog-e elmerülni? Nos Mephistopheles nem érte el, hogy Faust lemondjon nemes törekvéséről, tehát elveszítette a fogadást. De hogy áll a dolog a szerződéssel ? Erre nézve eltérnek a vélemények. Fausttal Mephistopheles —mint tudjuk — oly szerződést kötött, melynek feltétele az volt, fog-e Faust élvezetet találni, arról hogy az Úr tisztaságában, vagy a por falásában tulajdonkép szó sem volt.1) Hát ezt a fogadást kicsoda nyeri meg? Ugv látszik Mephistopheles, mert mégis csak nyújtott Faustnak élvezetet, mért mondaná ki Faust máskülönben a végzetes szókat? Vitathatatlan, hogy itt a költő nagyon is gondos okadásra törekedvén, akarata ellenére az ördögnek adott igazat.* 2)

*) Weitbrecht: Literaturgeschichte der Klassikerzeit. 176.

2) Meyer i m. 548 „Man hat sich bemüht hierüber fortzukommen, hat den Umstand gepresst, dass Faust den höchsten Augenblick ja garnicht empfinde, sondern nur vorempfinde, aber welchen Sinn hätte dann die Anwendung der stipulierten Worte? .... Der Dichter, der sich allzuvieles Motivieren in seinen Dramen schuld gibt, hat auch hier durch zu sorgfältigen Verknüpfung sich geschadet und den Teufel wider Willen ins Recht gesetzt“.