Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904
31 E világban a grátiák a báj és kellem istennői uralkodnak: a külső formának kell a lényeg hiányát pótolni. A párkák (sorsistennői) itt szerepet cseréltek. Atropos arra törekszik, hogy ennek a beteg társadalomnak élete fonalát minél vékonyabbra fonja, Klothóra az ollót bízták, de Lachesis a történet folyásának a törvényességét hirdeti. Jönnek a fúriák, oly szép alakban, hogy senkisem ismer reájuk: a fényes külső a romlottságot rejtegeti. Ok a szerelmi érintkezés, a házasság terén feltűnő romlottságot jelképezik. Alekto a rágalom, Megaira az irigység, Tisiphone a féltékenységből fakadó gyilkosság megtestesitője. Új alakok lépnek fel, hogy feltüntessék a gazdasági és állami viszonyokat. Az abszolút állam elefánt képében jelenik meg, a hátán Victoria ül, az okosság kormányozza, oldala mellett a félelem és a remény van lebilincselve. Zoilo-Thersites a rosszakaró ócsárlás megtestesitője, a herold leüti, de ő tojássá változik és belőle ikerpár hull ki: vipera és denevér, a mérges hazugság és rágalom szimbólumai. Mindez csak előkészület volt a főcselekvényre: a herold bejelenti Plutus (Faust) közeledését. Egy pompás hintón robog be, mely elé 4 szárnyas sárkány van fogva, egy kedves fiú, a kocsivezér hajtja őket. A herold leírja az alakokat, a fiú megfejti lényöket. Mit jelent az, hogy a gazdagság (Faust), a költészettől (kocsivezér) kisérve jelenik meg? Azt, hogy a költészet, a képzelet megnemesíti a gazdagságtól nyújtott ajándékokat. Mephistopheles (Der Abgemagerte, fösvénység), Plutus kocsiján kuporogva a családi életben elharapózott fényűzésért az asszonyoka^ okolja, mire a nők a szóvivő asszony vezetése alatt heves támadást intéznek ellene. Most Plutus leszáll a szekérről, a sárkányok lebocsátják a szekrényt, azaz a gazdasági erők most cselekvöleg lépnek fel és ezzel megszűnik a gazdaság és költészet közössége. Alig, hogy Plutus felnyitja a ládát, melyben az arany lángveresen hömpölyög, a tömeg megrohanja, de Plutus varázs- vesszejével visszaűzi. Ez a szimbólum az elhamarkodott és megcsalódott spekuláció képe. Most szilaj danával az udvaroncok serege közeledik faunok, satyrok, gnómók és óriások álarcában, közepükben a császár, a nagy Pán, A faunok az úri jogok korlátlan keresztülvitelét, a satyrok a vétkes élvvágyat, a gnómok az adóügyet és liskálitást jelképezik, az óriások a császár tanácsadói; Végre a nymphák (hízelgő udvarhölgyek) bejelentik a nagy Pánt és magasztalják fönségét. Majd a gnómok küldöttsége járul Pán elé, kérve őt, vegye gondjaiba a fölfedezett kincsforrást és lássa el aláírásával a kibocsátandó értékjegyeket. És a császár elkábulva az ünnepi mámortól maga sem tudja, mily súlyos következményű tettet követ el, midőn belemegy a tarsangi tréla alakjában lellépő kérésbe. Az aláírás után Pán bélép a varázskörbe, beletekint az izzó arannyal telt ládába és gyönyörrel szemléli; ekkor álszakálla leesik és hirtelen ő maga és egész kísérete lángba borul. Szemfényvesztés ez, mely a császári tekintély hanyatlását jelképezi, ép úgy csal- játék a mágikus mentés: csak a gazdasági erők gyógyíthatják meg a súlyos gazdasági megbetegedést,
