Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904
14 (1759. február 16.) fölvetette- a Fausttragédia kérdését. Éhben egyúttal egy jelenetet közölt saját tervvázlatából, mely átdolgozása egy népdráma ismeretes jelenetének. Ezen kiéül egy másik feldolgozásáról is van tudomásunk, mely szerint nem Faust maga lett volna a cselekvény hőse, hanem egy álkép (fantom), melyet az ördögök Faustnak néznek. Lessingnél is a tudás vágya hajtja Faustot az ördöggel való paktumra, de fontosabb ennél, hogy nála találjuk először Faust megmentésének a gondolatát. Az addigi összes epikai és drámai feldolgozások szerint Faust elkárhozik. Ez nem fért össze Lessing igazságérzetével és azon meggyőződésével, hogy az emberrel veleszületett azon ösztön, mely a tudásra, az igazság megismerésére hajtja, nem juttathatja pokolba. Müvében azt akarta tehát kimutatni, hogy az igazság utáni szenvedélyes törekvés tévedhet ugyan, ballépésekre ragadtatja magát, de nem viheti romlásba az embert. Lessing ezen müve elveszett. Az ő érdeme, hogy a mondát a XVIII. század szelleméhez alkalmazta és a költők figyelmét reáterelte. Természetes, hogy a Sturm és Drang korszak egetostromló nemzedéke kapva kap a természetének megfelelő tárgyon. Hisz e költőkben is élt a prometeuszi szikra és a titáni, emberfeletti vonás, mely a Faust-monda éltető eleme.1) Aztán érdekes hasonlatosság is volt a monda kora és az égvivó költők kora között. A XVI. században, e forrongó, lázongó korban, óriási tudásvágy lógja el az embereket, levetik a teológia és egyház bilincseit, félre dobják a betürágó skolasztikát és a világ, a természet, az élet tudására törekednek. A tudomány a természet legbelsejébe akar tekinteni, titkait kilesni, az elrejtett erőket leleplezni, mindennemű korlátot eltávolítani. Küzdenek a holt szabályok és holt tudákosság ellen, az érzelem és a szív jogai ért. Ehhez a korhoz hasonló az ifjú Goethe kora a XVIII. század második fele. Ez a korszak szintén tele volt titáni daccal és prometeusi nyugtalansággal. Az emberek értelmét felvilágosítani az észszerűt és természet szerüt a maga jogaiba visszaiktatni volt a század nagy tendenciája. Türelmetlenül hangoztatják az emberi jogokat, hadat üzennek mindennemű hagyománynak és elavult nézeteknek és küzdenek az államban, egyházban és polgári társadalomban a szellem és kedély jogaiért. Az ösztön a mágiás tudományok által a dolgok lényegébe behatolni és a természet urává lenni egyformán járta át a XVI. és a XVTII. századot és amint a XVI. század az egyént magára utalta, az egyéniség hatalmát hirdette, úgy a Sturm és Drang jelszavai is: erő, eredetiség, önállóság voltak. A Sturm és Drang költői közül Müller, a festő, 2 drámában dolgozta fel a Faustmondát 1776: Situation aus. Fausts Leben és 1778 : Faust Leben dramatisiert.2) F'aust célja itten meglehetős határozatlan mindenhatóság, de a külső ok, a miért paktumra lép az ördöggel az, hogy gonosz tanácsadók vagyonától megfosztották. Lenztöl egy töredék maradt 1777. Kiinger a * *) *) Fischer: Goethes Faust 214. *) Seuffert: Fausts Leben von Maler Müller,
