Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904

Ünnepi beszéd a Reformátió évfordulóján

1904. október hó 31-én.*)

A reformátió — mondja Macaulay páratlanul álló nagy történeti mö- vében — a laikusok, a világiak nagy forradalma a klérus ellen. Tehát a Protestantismus már eredeténél fogva magán viselé a harcias jelleget; a klérus és a Róma elleni harcból keletkezett és ezen harcban nőtt nagvra. Ezen harc jellege maradt minden időben, s azon hatalmas lélek, melv a reformátiót életre keltette, egyúttal megalkotta örök időkre a reformátió csatadalát: »Erős várunk nékünk az Isten«. E hősi ének a Protestantismus igaz ügyének önérzetet és megrendíthetlen bizalmat keltő ősereje századok óta mind az öt világrészben. A 16-dik századbeli vallásos költészet — közbevetőleg legyen mondva — a német költői géniusznak örök időkre felülmulhatlan alkotása. A reformátió legkérlelhetlenebb és legveszedelmesebb ellenfelei, a jezsuiták tettek erről tanúságot, midőn azt mondták: »a prédikátorok prédikációitól nem félünk, csak az a prot. egyházi ének ne volna, ez ellen nem tudunk boldogulni«.**) Midőn a schmalkaldi háború kitörésekor Melanchton és Bugenhagen Wittenbergából V. Károly császár seregei elől menekültek, menekülésök közben Erfurt városába értek. E város piacán áthaladva, midőn elcsüggedve sehol sem tudtak menedéket találni, egyszerre csak az »Erős várunk« isteni bizalmat keltő édes dallama hangzott feléjök. A dal egy cseléd ajkáról jött, ki a kútnál vizet merített. Ezt hallva és látva Melanchton e jelenet hatása alatt ily szókkal fordult menekülő társához: »térjünk vissza Wittenbergába«.

Valóban e dallam hangjai mellett megelevenedik előttünk a reformátió hőskora, a hit hőseinek a reformátoroknak alakjával, kiknél »a hit a világot

*) A beszéd csak kivonatban van itt közölve.

**) A jezsuiták ezen nézete a prot. orthodoxia és a katholikus reactio szomorú korszakában keletkezett. Az ágostai vallásbéke (1555) után következő időben ugyan is néhány évtizedig sem a helvét, sem a német reformátió többé nem törődött nagyon a .nép hitével, hanem inkább a theologusok száraz, a népet nem érdeklő vitáival. Szóval a szellemi felszárnyalás és tevékenység után hirtelen eilankadás állt be, midőn a kimerült erőket kicsinyes pártharcok és alárendelt kérdések miatt folytatott viták emésztették fel. A ravasz jezsuiták éles szeme az idők jelét azonnal észre vette és megindult a reactio munkája az egész vonalon, a balti tengertől az Alpokig és Franczia országtól Erdélyig, a reformátió keleti határáig, mindenütt a világi hatalom támogatása mellett. A theologusok prédikációit a jezsuiták vallásos mythusok, legendák és csodás szent tör" ténetek elbeszélésével igyekeztek kiszorítani; az egyszerű protestáns cultus hatását a középkor1 hagyományos és a keresztyén vallásos költészettel vegyített szertartásokkal törekedtek ellensúlyozni.