Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1903
75 akkor azt, hogy ezen intézetnek fogja szentelni egész tudását, erejének életének javát? Vájjon az a szelíd lelkű tanuló, ki áhítattal hallgatta nagynevű tanárainak előadásait gondolt-e akkor arra, hogy ő lesz hivatva nyomdakaiba lépni? Vájjon az a szerényifju kire a tanulás ideje össze esik az életfen- tartás küzdelmeivel ábrándozott-e arról hogy ő lesz a késmárki lyceum sok évi érdemdús igazgatója? Kilencz lusztrum telt el azóta, hogy Te, teli fiatal hévvel, rajongó idealismussal az iskola szolgálatába szegődtél. — Szomorú időben, nehéz viszonyok közt kezdetted működésedet. — A mi megtartott e pályán és ez intézetnél, az nem az anyagi jutalom és elismerés — mert abból bizony kevés jutott — hanem az ifjúság és iskola iránt érzett igazi szeretet a lelkesedés, a tanítói hivatásodnak érzete volt. Evek teltek és múltak csendes tanári működésedben, évtizedek tűntek el a buzgó paedagogus felett, mit az idők viharja csak edzett működésében küzdelmeiben. Hajad ugyan lassan megöszült, arczadon barázdákat szántait az idők vas foga, körülötted uj tanár generatio nőtt fel és a hajdan legfiatalabb tanárból bölcs Nesztor lett, de orczádnak üde pírja, szemednek fiatalos tüze, kedélyednek ifjúi melegsége, soha nem szűnő munkakedved az ifjúkor rajongása mintha meghazudtolná a szolgálati évek számát. Tanítványaid folyton növekedő serege, mely a nagyapától az unokáig három generatiót ölel fel ugyan azt bizonyítja, hogy régi professor vagy, de vallomásuk egybehangzóan arról tanúskodik, hogy az ifjúság iránti szeretetben nem változtál. Maradtál, a ki voltál, az ifjúság bölcs vezére és gondos atyja — a ki lelki és testi jólétéről egyaránt gondoskodtál. Ki mint igazi humanista nem csak tudást akartál nyújtani az ifjaknak, hanem a nyomortól és éhezéstől is megóvni a mint az általod alapított convictus hirdeti. Szóljak-e még társadalmi működésedről, melylyel példát adtál arra, hogy a magyar tanár feladata az iskola falain belől még nincs befejezve. E város és a Szepességért mindenkor áldoztál, szóban, tollal, tettel. A szép, jó és igazért mindenkor harc.zol- tál. Erezzük és tudjuk, hogy neved és működésed intézetünk történetében aranybetiikkel lesz bevésve. Búcsúzni jöttünk Tőled mesterünk! De búcsuzhatunk-e mi Tőled? Hisz ez annyit tenne, hogy el akarunk válni Tőled, felejteni akarunk. Oh ne hidd ezt! A lánczot, a melytől elszakadtál, körülötted fűzzük és a gyűrűvel, a melyből kiváltál, körül övezünk. Szeretetünk, hálánk és elismerésünkből uj lánczot és uj gyűrűt fonunk, melynek Te leszel őrzött középpontja. Es a mint tanítványaid sokasága széles ez országban kegyelettel őrzi emlékedet, úgy mi Is kik veled együtt szolgáltunk, kartársnak akarunk tisztelni és szeretni mind végig. A kapcsolat köztünk meg nem szakadhat — a szeretet és tisztelet — mely tovább is hozzád fűz — külső jele gyanánt fogadd e serleget: fényes
