Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1903

30

lenségek körébe; de hogy egykoron az egész keresztyénség ismét visszatérjen a kath. egyház kelelébe, az teljesen lehetetlen, mert az emberi természet úgy van alkotva, hogy nem mondhat le soha se a gondolkodás szabadságáról, se a lelki ismeret jogáról se a hit szabadságáról. A merev egység vallási és szellemi téren tespedést szül, megakaszt minden fejlődést, mint ezt a keleti népek példája mutatja. Az igazság nincs egy rendhez kötve, nem mondhatja senki, itt a csalhatatlanság vagy ott, mert az Isten országa láthatatlan hatalom, szelleme kiárad minden emberre. Megtalálja útját az emberek szivéhez, mert a vallás nem halt ki és soha nem hal ki az emberek kebléből; de a vallás olyan mint egy gyenge növény, melynek csak a szabádság napja ad életet. Teljesen ellenkezik tehát az evángyeliomi igazsággal, hogy a pápai hatalom Aquinói Sz. Tamás középkori theologiai rendszerét és egyházpolitikai világnézetét: »hogy t. i. a világi fejedelmek a pápának alárendelve (subditi) legyenek és hogy az állam önálló erkölcsi intézmény« korunkban ismét sanc- tionálta és követendő zsinórmértékül proclamálta. Tempora mutantur. A pápai világhatalom ideje elmúlt. Ezen hatalomra szüksége volt az egyháznak és a pápának, midőn az egyház a legnagyobb cultural feladat előtt állott, midőn a nagy népvándorlás keverékéből megalkotta a nyugoti keresztyénség hatalmas és szilárd szervezetét. Örök érdeme ez a pápaságnak és a nyugoti keresztyén egyháznak. Ezt az érdemét senki el nem vitatja. De a helyzet megváltozott. Az egyház és a pápai hatalom helyébe, mely alapon a középkori társadalom nyugodott, a modern jogállam teljhatalma lépett; a modern társadalom a prot. cultura alapelvein nyugszik, de azért Róma világuralmi czél- jait fel nem adja és az egyházi absolutismus után való törekvései még mindig rokonszenvre találnak a politikai absolutismus híveinél. Csak az eszközök, a harcz modora változott, de a czél most is a régi.