Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1903

5

1520. február hónapban és március elején eszközölte Hutten. Tekintve azonban, hogy már áprilisban megjelent az öt dialógus, március első felében legkésőbben be kellett fejeznie s nyomdába küldenie Huttennek a két utolsó dialógust is. (Trias Romana s Inspicientes.)

Mintaképe Huttennek e dialógus megírásában Lucianus: ’ErtiovMiTOvvTEg cimu dialógusa, melyet valószinüleg még 1516-ban Bolognában ismert meg Tryphon görög mesterétől.1) Ezt utánozza az »Inspicientes« cimben is, melyet ő »Anschauenden« címmel adott németül vissza. Lucianusnál Charon és Hermes, feljővén az alvilágból, egy magas hegyről széttekintenek a világon s elmélkednek az emberi gyarlóságokról s az emberek hiú törekvéseiről. Huttennál a Nap (Sol) és fia Phaethon felhajtanak az égre s elűzve a fellegeket letekintenek: a földre s a németországi eseményeket hányják-vetik meg maguk között. De csak a formában követi Hutten Lucianust; tartalmával, élénkségével s friss üdeségével nem csak eltér tőle, hanem felül is múlja görög mintaképét. Nem csoda, Lucianus a hanyatló, bomladozó félben levő, kiélt római császárságot festi, Hutten pedig az előre törő, az életerős, a megvalósulni törekvő eszme harcosa.

Feltűnőnek látszik, hogy e dialógusban, mely pedig az 1518-iki augsburgi birodalmi gyűlésre vonatkozik, Lutherről szó sincs, pedig október 18-ika körül, mikor Luthert kihallgatták, maga Hutten is Augs- burgban időzött. Erre nézve tudnunk kell, hogy Hutten egyrészt kímélni akarta urát, kinek ekkor szolgálatában állott, Brandenburgi Albert mainzi érseket, ki ellen irányult nagy részben Luther fellépése, másrészt pedig tán ügyet sem vetett ekkor még Lutherre. Luther is csak barát, »theologista«, vagy tán valami »obscurus vir« lehetett csak ekkor még Hutten előtt, kiket pedig legjobban gyűlölt ő. Különben Luthernek ez időben még a legtöbben nem tulajdonítottak nagy fontosságot, csak a lipcsei disputa után kezd neve általánosan ismertté lenni. De ekkor is még nem Luther, hanem Hutten az uralkodó planéta, ö felé fordul egész Németország figyelme, még Luther is az ő hatása alatt áll.* 2 3) Hutten is, ki pedig kora minden számottevő emberével levelezésben állott, csak 1520. junius 4-én tartja Luthert érdemesnek arra, hogy hozzá levelet intézzen.8) Ezután már Luther is szerepel és pedig nagyon gyakran szerepel Hutten müveiben, leveleiben.4) De a »Világszemlélök« megjelenésekor, Luther még nem világtörténelmi alak. neve csak az egyházi körökben ismeretes, azért nem szereplője ő Hutten dialógusai első gyűjteményének.

Jelen fordításomban Eduárd Böcking kiváló Hutten kiadását hasz‘) L. Strausz: Ulrich v. Hutten III. Einleitung 1.

2) L. Oppel. i. m. p. 103.

3) Böcking: Hutt. op. I. 355.

4) Már az 1521. januárban megjelenő »Dialogi novi«-ban Luther egyik főszereplő.