Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902
19 Kubinyi. Ne boszantsatok! ősink. És Nagyszálok nem azért neveztetett annak, mivel a környékén német bevándorlók letelepettek. A bevándorlottak Groszschlagen- dorfnak nevezték el a salakokról, melyek ott felhalmozódtak vashámori munka, fegyver-kasza-kapafabrikálástól. Szabó. Bajos dolog, minden szónak az eredetét kikutatni. Lőcse állítólag a tatárjárás előtt kis helység volt, Lauscha volt a neve. A tatárjárás után, sokan azok közül, kik a dúlás elöl Lethonköre, (»lapis refugii«) menekültek, a természettől védett Lauschán telepedtek le. A faluból hatalmasan erődített város lett, IV. Bélától szabadalmakkal ellátva. Lau- schából Leutschau lett, magyar neve Lőcse. ősink. Szebb nevet is választhattak volna! Szabó. Igaz, p. o. Lödé. Csink. Mi az Lödé ? Szabó. Lövölde. Sokat lövöldöztek a jó lőcseiek; ki nem fogytak a lőporból! Hiszen, nemcsak méhsört, hanem lőport is gyártottak. ősink. A bitang szó is német eredetű. Kubinyi. (Szabó felé) Hallod-e ezt az absurdumot! Fábry. Azt mondják, hogy Beuteból, Beutungból lett. Kubinyi. (Haragosan.) Ez már bitangság! (rövid szünet) Node még is van valami a dologban: a szegény német vándorló legények magyar helységekben házról házra járva alamizsnát kérnek igy: »Bitt’ schön«, s miután az alamizsnát zsebre vágják, megköszönik: »Dank«. így lett a bitang szó; a csatangolót bitangnak nevezték el hangzatosán. Ezek a filológusok sokat félre magyaráznak, a mi sérti a magyar ember nyelvérzékét. Szabó. Nem sértés az, barátom! Egyik nép a másiktól vesz kölcsön szavakat. Az imént elmondottakban van sok poetikus ráfogás, de helyes etymologia is. Schwarz. A mi a billikom szót illeti, én is azt hiszem, hogy az német eredetű szó; láttam én billikomot: a késmárki kékfestők serlegét. Szép faragványu mű, rajta férfi alak, kezében zászlóval, melyen olvasható az üdvözlő felirat »Willkomm«. Ilyen serleggel üdvözölte a »tanyára« (Herberge) tért vándorló legényt az »atyamester«, adván kezébe a tölt billikomot, egyúttal ebéddel, vacsorával és szállással is ellátta. Szabó. A magyarajku vándorló legény billikomnak nevezte el a serleget. Schwarz. Érdekes az a romantika, mely a kézmivességet környezi. De nagy jelentőséggel is birtak ám azelőtt a kézmivesek társulatai, az úgynevezett czéhek. Azok ugyancsak hazafias indulatot és polgári erényt ápoltak. Munka után kivonulnak a czéhek tagjai: a »majsterurakkal«, a segédekkel az »atyamesterek« vezetése alatt a városból és gyakorolják magukat, hogy bármikor szembe szállhassanak az ellenséggel. 2*
