Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902
meg volt említve, — a többi között a ritka első kiadású Tinódi Lantos Sebestyént; Koháry István művét, kéziratokat; a göttingai Almanachot, benne a tudós kakaslomniczi Berzeviczy feltűnést keltő történeti értekezéseit. De azért nem tagadom, hogy a Thökölyekröl szóló hagyományos emlékek is termékenyitöleg hatottak rám, mint valami agg regéből felragyagó varázsfény. Mily jelemzö az első Thököly, ki a történelembe lép, t. i. Thököly Sebestyén életképe; törökverő hősből nagykereskedő lesz, a nagykereskedőből Késmárk várának, Savnik és a hozzájok tartozó uradalmaknak a birtokosa, ki családja jövendő nagyságának alapját rakta le. Új ember, új eszmékkel; az új tannak, a reformationak hive, támasza. Egyik utódja, Thököly István, pártfogója a művészetnek, a tudománynak, a hires Szenczi Molnár Albert maecenása, ki vendégül fogadta és gazdagon megajándékozta ezt a szegény tudóst és költőt, a ki a Heidelbergben tanuló fiatal Thökölynek barátja volt. Ötödik jelenet. (Az előbbiek és számos tagjai a magyar és német társaságnak. Székek sora a bal oldalon; helyet foglalnak.) Kulinyi. Tehát kimondom a határozatot, hogy szegény, szomorú véget ért sziléziai barátunkat a két társaság közköltségén temetjük, a ki a testvér német társaságnak buzgó tagja és a magyar társaságnak oly szívesen látott vendége volt, lelkesedve, igyekezve, hogy nyelvünket el- sajátsitsa. A búcsúztatót Szabó barátunk tartja; ódát német nyelven Schwarz elnöktársam, a deákok énekkara pedig a boldogultnak édes szüléi kívánságára német gyászéneket ad elő. Hogy is kezdődik! Schwarz. »Es ist bestimmt in Gottes Rath, Dass man vom Liebsten, was man hat, Muss scheiden; Wiewohl doch nichts auf dieser Welt Dem Herzen, ach, so sauer fällt, Als Scheiden, ja Scheiden.« Szabó. Valóban, megható. Kubinyi. Ki irta ezt a gyönyörű éneket? Schwarz. A bécsi születésű báró Eeuchtersleben. (Rövid szünet.) Kubinyi. (Fábry felé) Tessék a fonalat felvenni és folytatni. Fábry. (Hallgat, gondolkodva.) Kubinyi. Min okoskodol ? Fábry. (Felnézve vidámon.) Kubinyi. (Halkan :) kifundálta már. Fábry. Lelkem a múltban, a tizenharmadik században időz. Látom e perczben a Tátra alá vonulni szászokat, kiket a dicső emlékezetű II.
