Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902

gását a Lech mezején. Mintha látnám, hogy lobogtatja zászlaját a daliás Bulcsu az alpári csatatéren! Mintha hallanám, hogy veri be Botond rettenetes buzogányával egy csapással a burgaszi kaput!

Csink. Botond buzogánya eszembe juttatja Görgey Jordán kardját, melyet szintén a hagyomány környez.

Szabó. Nem ösmerem ezt a hagyományt.

Csink. A rozgonyi csatáról szól és előtérbe állitja a szepesi németek mellett a szepes-toporczi földesurat Görgeyt, tizenkét fiával, kik a rozgonyi mezőn a királyért harczoltak Csák Máté ellen. Az öreg Görgey tizenegy fiával a harcztéren vérzett el, egyedül Jordán fia tért vissza Toporczra. magával hozván az elejtett hadvezérnek súlyos kardját. E kard a nép hite szerint az a kard, melylyel Trencséni Csák Máté a királyhoz hü Szepességet elpusztította.

Fábry. Tagadhatatlan, hogy némely monda varázsfénye termékenyi- tőleg hat, kiváltképen a gyermek képzelmére. Engem gyermekkoromban a káposztafalvi házról szóló mese, illetőleg a házon levő felirat félelemmel töltött el.

Csink. Miféle felirat ?

Fábry. ».Óvakodjatok a gonosz getáktól.«

Csink. Engem meg gyermekkoromban, mióta a ruszkinóczi erdőben levő Szent-Mártontemplom romjait láttam és a h a 1 i g ó c z i barlang csonthalmazról hallottam beszélni, még álmomban is rémitgettek a tatárok és barlangmedvék.

Fábry. Hogy értsük ezt ?

Csink. A templomot a tatárok rombolták le, a haligóczi barlangban meg a barlangmedve nyomára akadtak.

Szabó. A hagyományos emlékek fénye elbűvöli a naiv kedélyt. De én a történeti valót szeretem és kutatom. Azért keresem fel itt Szepességen a történeti események színhelyét, vagy annak mű- és kulturemlékeit.

Ki tudja, kinek kezébe kerültek a késmárki várban őrizett, milliókat érő műkincsek s a könyvtár és mindenféle drágaságok, mikor a »fiskus« innen elvitte ?! Kegyelettel néztem meg a «Nemzeti Múzeumban« a Thököly- zongorát, a szepesi Palocsaiak várából való húrrokkát: érdekes symbolumát egy földi javakkal bőven megáldott úri asszonynak, ki a várában e húrrokkán gyöngéd ujjaival áldásos, példaadó munkát folytatott, oktatva kérges kezű szegény alattvalóit finomabb, jövedelmezőbb iparágra. Ittlétemben pedig gyönyörködtem a lőcsei Thurzó-ház renaissance építészeti modorán, a csütörtökhelyi és szepesváraljai káptalani gothikus egyházon. Epúgy megragadott a Thököly-várkápolna olasz stylusa, valamint a nagyöri torony, a kastély, s a mi halhatlanná tette a Horváth-Stancsics nevet, az az »úri főiskola« és a könyvtár, melyet ez a földesúr Nagyőrött létesített. Nagyszerű a késmárki Lyceum könyvtára is. Itt találtam, a mint már