Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
45 «Előttünk a tágas mező kitárva Az aratásra ért gabona sok; Kevés a munkás, — a mezőn a nyájra Leselkednek az éhes farkasok.» Ha a protestantismust ezen háromféle jelentőségében tekintjük, «akkor a protestantismus a maga egyetemességében az egész emberi életnek, összes gondolkodásunknak és érzelmeinknek azon folytonos megújulása, mely megújulásnak útja már századokkal Luther előtt gondosan egyengettetett s a reformatio óta a kisebb nagyobb felekezetek egész sorában alakot öltött; a keresztyénségnek orroké megifjodó ősereje, mert a változó viszonyok közt is mindenkor Isten lelke szól hozzánk s az evangyéliomból a prófétai felmagasztosultság teljessége ömlik ki lelkűnkbe a jelenkor nyelvén is.» A protestantismust mint hitbeli reformatiót Luther képviseli. A hit belső tapasztalat, az isteni léleknek belső megnyilatkozása az emberben, nem dogma, hanem erő, nem hivése annak a mit más tanít, hanem a szívnek, a lelkiismeretnek és az akaratnak teljes bizonyossága, nem a múltban megalkotott tantétel, hanem maga az élet: élet Istenben és Isten által. Ezen meggyőződéssel szállott Luther a harczba a pápás egyház ellen. Elvetett minden tekintélyt, az isten igéjének tekintélyén kívül. «Czáfoljatok meg- — úgymond’ — a szentirásból vett bizonyítékokkal, — másként vissza nem vonhatok semmit. Mert nem tanácsos, sem nem helyes, bármit cselekedni lelkiismeretünk ellen».« A modern történelemnek — mondja Carlyle*) Luther és a Reformátióról írott remek tanulmányában — ez a legnagyobb pillanata. Angol puritanismus, Anglia és parlamentjei, az utóbbi 2 századnak**) minden nagy müve, Europa és a jelen munkája minden téren, a csirája mindezeknek itt fekszik. Ha Luther e pillanatban máskép cselekszik, minden máskép alakul». Az evangyéliom szerin reformált hitnek világra szóló harcza a pápaság ellen megindult most minden téren. Elsőben is a hitszabadság elvéről volt szó, t. i. azon jogról, hogy mindenki szabadon követhesse meggyőződését s csak azon egyházi hatóságot tartozik elismerni, melynek önként és minden kényszer nélkül meghódol. Azután következett a harcz és a reform az állami élet terén, melyről már fentebb szóltunk. A hitszabadság elve valamint azon elv, hogy a politikai és a polgári jogok gyakorlata teljesen független attól, minő felekezethez tartozik valamely állampolgár, ma minden modern jogállam alapelve. Ezen elvet Ctomvell hirdette először és emelte érvényre Angliában. A tudományos kutatás szabadságának és teljes függetlenségének képviselője Kant, a nagy bölcsész, az ö ismeretes alapvető müveivel. Tudománya az igazi tudomány prot. értelemben. De ő egyúttal azt is hirdeté, *) Carlyle: Heroes, horoworship and the heroic in history. Luther and Knox. **) Szerző o ínín-et ‘810 hen irta.
