Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901

Zajtalanul, észrevétlen nem tűnnek az évek,

Magyar körünk történeti h ngosan beszélnek,

A fülünkbe zúgják, dongják huszonöt év dolgát, Huszonöt év történetét, búját, baját, gondját.

Huszonöt év története azt tanitja nékünk,

Hogy Te voltál ez időn át a mi hü vezérünk,

Te voltál a tanácsadónk, Te voltál a lelkünk,

Légyen hála az Egeknek, hogy Te reád leltünk.

Te általad ismertük meg a Helikon berkét,

Belénk híven Te oltottad honszeretet lelkét,

Te tanitád, a magyar nyelv mért zeng diadallal, Örömünket, bánatunkat mért kisérjük dallal.

Veled szoktunk ünnepelni minden dicsőt, nagyot, Emléküknek kegyelettel ülve egy-egy napot;

Nem feledjük, hozzánk a sors mikor volt mostoha, Dicsőségünk sem borítja a feledés moha.

Ha tavaszszal szellő susog, megértjük a szavát, Szabadságról beszél nekünk mint egy meghitt barát, Félszázados múltba szállunk gondolatban Véled,

S velünk együtt lelkesedni mindég öröm Néked.

Hej! de nemcsak örömünkben vagy vezérként velünk, Útmutatást egyébkor is csak Tetöled veszünk,

Alkalmi költemény,

Szavaltatott Votisky Károly tanár magyar önképzőköri elnökségének 25. évfordulója alkalmával