Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
20 a yitQ őtj noXvTZkayvxog tlmg xnXlnlg fiév ovaaig ovőqüv, jtoXXolg S’and tu v.ovcpovóiúv tqwTiov. (615. v.) valamint a föntebb idézett sorok. Antigone sorsa ide s tova be van fejezve, szereplése már inkább a múlté, csak Kreon élhet még abban a reményben, hogy helyesnek, jónak vélt cselekvése és szándéka, melynek kiviteléhez királyi tekintélye érdekében oly görcsösen ragaszkodik, — még jó véget érhet. A néző, a kar azonban már látja, hogy ez lehetetlen s érthetően utal Kreon jövendő sorsára, mintegy előkészítve a cselekvény további kifejlődésére.*) Ismét jó példa ez a hely arra, hogy a kar sohasem egyoldalú, nem elfogult, hanem obiektiv ítélőképességét megőrizve, mindkét irányban, mindkét féllel szemben véleményt mond, vagyis elfogulatlan, pártatlan bíróként az egyetemes szószólója. Még két mozzanata van hátra a bonyodalom teljes kifejlődésének, a mely gyors egymásutánban készít elő bennünket Kreon katastrophájára. Az egyik Kreon és fia fiaimon, a másik Kreon és T e i r e s i a s jelenete. A cselekvény fokozatos emelkedésével kapcsolatban mind jobban előtérbe lép a kar szerepe. Természetes is, hogy a mindig izgalmasabb, szenvedélyesebb harczban mindegyre nagyobb szükség van a higgadt, nyugodt belátást, a jog és igazság középútját képviselő elemre. Mikor a harmadik epeisodionban apa és fiú állnak szemközt s mindegyik meggyőző szavakkal iparkodik álláspontjának helyes voltát kimutatni: a kar mindkettőnek igazat ad ugyan,**) de mindkét esetben csak megszorított, feltételes formában, jelezve ezzel azt, hogy mindkét nézetnek van jogosultsága, de egyik sem állhat meg önmagában, a másik — szintén helyes vélemény figyelembe vétele nélkül. De nem hat már Kreonra fiának, a leány vőlegényének meggyőző kérlelése, hiába hozza fel Haimon, hogy egész Thebae városa más véleménynyel van Antigone tettéről, mint apja; az egész nép siratja a nemeslelkű leányt. Nem az apjáért aggódó szeretetet látja fiában, hanem az engedetlenséget, mely a leányhoz való vonzalma miatt férkőzött fia szivéhez; egyre ingerültebb lesz, szóváltásuk egyre rövidebb, élesebb, mig végre teljes szakadással végződik. Ekkor ismét közbelép a kar.***) Figyelmezteti a királyt, hogy fia fölindultán távozott s az ifjúkor lob*) Held i. m. 13. 1. **) Antig. 680—81. és 724—25. v. ***E766. s.köv. v.
