Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
14 Két szolga kíséretében királyi díszben föllép Kreon; tudatja trónra léptét, elmondja elveit, melyek az uralkodásban vezérelni fogják, melyek szerint első sorban mindig az állam javát fogja szeme előtt tartani s ezen elveivel mintegy megokolja Polyneikes eltemetésére vonatkozó szigorú tilalmát. Kreon szavaira a kar tartózkodólag csak annyit jegyez meg, hogy a király kezében van a hatalom, az ő akarata törvény, teheti azt, a mi neki tetszik. A karnak ebből a nyilatkozatából azonban nem lehet mást kiolvasni, minthogy megnyugszik a király határozatában, Kreon álláspontját — habár tartózkodólag is — helyesnek, jogosnak ismeri el. De fel kell vetnünk a kérdést, hogy a kar vélemény-nyilvánításának ez a tartózkodó formája nem ad-e jogot az ellenkező feltevésre? Hogy erre a kérdésre alaposan megfelelhessünk, több körülményt kell figyelembe vennünk. Először is Kreon föllépte előtt a kar a város szerencsés felszabadulása fölött érzett örömével volt eltelve és igy derült hangulatából zökkenti ki Kreon szigorú parancsa, természetes tehát, hogy válasza némileg magán viseli a kelletlenség színét. Igaz ugyan, hogy a kar személyei thebaei polgárok, tehát Kreonnak alattvalói, a kiknek uralkodójuk iránt tartozó tiszteletüket, hódolatukat vélemény-nyilvánításukban nem szabad szem elől téveszteniük; de hiszen nincs is semmi okuk, hogy ellenkező nézeten legyenek Kreonnal, hiszen a kar a tragikai iróniából kifolyólag nem tud semmit Antigone tervéről, nem is sejti, hogy Kreon tilalma, (mely ha szigorú is, de jogos alapon áll) olyan végzetes összeütközésbe kerül majd egy másik erkölcsi eszmével, Kreonnak az adott körülmények között végre is igaza van: nincs tehát semmi okunk a föltevésre, (mint ezt a legtöbb magyarázó teszi,*) hogy a kar szóban forgó nyilatkozatában már itt nem helyesli Kreon eljárását, csakhogy m eg hu n y ás zk o d ás b ó 1 nem meri véleményét szabadon kimondani. Ellenkezőleg, épen igy ragyog szebben a költő művészete, hogy a kar sem találhat még most kifogásolni valót Kreon parancsában; igy készíti elő igazi Sophoklesre valló művészettel a fordulatot s teszi hatásosabbá a Kreonra és a karra nézve egész váratlan irányból meginduló bonyodalmat. Sőt tovább mehetünk s azt is mondhatjuk, hogy a karnak szükség képen megőrzendő pártatlansága, melyet a későbbi fejleményekkel szemben bizonyos mértékben mindig meg kell őriznie, nem is engedné, hogy helyeslésének határozottabb alakban adjon kifejezést, *) így a többek közt Schneidewiu Antigone kiadásában, a Wolff-Bellermann-féle kiadás magyarázatai, Schreiter i. m. 18. 1. Gruppe, Held, i. m. Csiky G. a fordításához irt jegyzetekben, Csengeri János kiadásában, stb.
