Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
13 valamint arra is, hogy a kar ezen nyilatkozatának jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy a kar ugyanannak az eszmének ad még határozottabban kifejezést a darab végén,* **)) melyet itt első megjelenésekor kimond és igy a két hely vonatkozásban van egymással. Ez a tény pedig arra késztet bennünket, hogy a kar szerepét egy eddig eléggé nem méltatott oldaláról vizsgáljuk. Általánosan elfogadott vélemény ugyanis, hogy Antigone kara a tömeg ingatag jellemét mutatja. Pedig ha a kar szereplését a darabban közelebbről szemügyre vesszük, nyilatkozatait j ó 1 megfontolva összevetjük, erre a véleményre alapot nem találunk és csodálkoznunk kell, hogyan keletkezhetett s terjedhetett el ez a helytelen vélekedés. Mert ha általában elfogadjuk azt, hogy a kar a tragoediában az erkölcsi elemet képviseli: akkor a legnagyobb mértékben állíthatjuk ezt Antigone karáról. Antigone karát másként helyesen magyarázni nem lehet, mint ha úgy fogjuk fel, mint az egyetemes képviselőjét, melynek egy-egy törvényével Antigone is, meg Kreon is szembe helyezkednek. Akkor pedig a karnak egymástól eltérő vélemény-nyilvánításai egyszerre más színben tűnnek fel előttünk. A darab cselekvénye kettős irányban halad. Antigone sorsával kapcsolatban kérdésben forog Kreon sorsa is. Ennélfogva tragikuma is kettős, és épen a darab tragikumának kettős volta tette szükségessé, hogy a költő a két főszemély törekvésével, fölfogásával szemben állandóan a néző szemei elé állítsa, mintegy megtestesítse azt az eszmét, a mely ellen épen az illető személy vét. Ennek a módját Sophokles helyes érzékkel találta el, midőn a két főszemély cselekvésének, küzdésének hátteréül folyton oda állítja az egyetemes eszme képviselőjéül a kart. Hogy pedig a kar csakugyan mindig az erkölcsi törvényt, tehát az egyetemes eszmét érzékiti meg az egyénnel szemben, azt lépten-nyomon ki lehet mutatni a darab folyamán tett nyilatkozataiból, de egyik legfőbb bizonyítéka éppen ennek a két helynek*) az egyezése, a kettőben közösen nyilvánuló alapgondolat. Az a körülmény, hogy a kar lényegében ugyanarra az eszmére tér vissza a tragoedia befejeztével, a melyből a darab elején kiindult, arra enged következtetnünk, hogy itt az egész tragoedia cselekvényére, a cselekvény személyeire vonatkozó nagyon fontos eszmével van dolgunk, mely az egész darab alapeszméjét foglalja magában. A karének elhangzása után a karvezető figyelmeztet Kreon közeledtéreKövetkezik az első epeisodion. (A mi fogalmaink szerint körülbelül az első felvonás). *) 1349—53. v. **) Antigone 123. és köv. v. U. O. 1349-től 1353. v.
