Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1900

24

6. »A legelső szabad tavasz virágzik«, énekelte az ifj. énekkar.

7. »Riadó“, költemény, irta Czuczor Gergely 1848. deczember 21-kén az ellenséges hadak betörése alkalmából; szavalta Ozsvár Péter VII. o. t.

8. „Petőfi a Hortobágyon“, költemény, irta Várady Antal, zenéjét szerzetté Kán László, szavalta Waldmann Izidor VIII. o. t., zongorán kisérte Popovics Géza VIII o. t., hegedűn Bódy János VI. o. t.

9. Búr-induló, j. az ifj. zenekar.

10. „Kitárom reszkető karom“, énekelte az ifjúsági énekkar.

11. „A hazaszeretetről“, költemény, irta Szabolcska Mihály, szavalta Vitényi Ernő VIII. o. t.

12. Rákóczy-induló, j. az ifj. zenekar.

A márczius 23-ki gyűlés Kossuth Lajos emlékének volt szentelve a következő műsorral:

1. „Fohász Kossuth halálakor“, irta Sántha Károly, előadta Popovics Géza VIII. o. t.

2. „Kossuth Lajos neve“, irta Gárdonyi Géza, szavalta Vitényi Ernő VIII. o. t.

3. „Kossuth apánk“, irta Seress Imre, szavalta Magyar János VIII. o. t.

4. „Az utolsó üzenet“, írta Varsányi Gyula, szavalta Ozsvár Péter VII. o. t.

5. „Kossuth sírja“, irta Ábrányi Emil, szavalta Waldmann Izidor VII. o. t.

6 „A mennyben“, irta Zalár József, szavalta Laczák Dezső VIII. o. t.

Az irodalom tanítása van arra hivatva, hogy iskolai életünkben a nemzeti öntudatot tartalmasabbá és emelkedettebbé tegye. Ez okból az önképzőköri munkásságnak is egyik főczélja, hogy az ifjakat irodalmunk előkelő szellemeinek díszes társaságába bevezesse, velők nagy Íróink műremekeit megismertesse, olvasni, tanulmányozni és megérteni tanítsa.

Már Platon, az ó-kor legnagyobb bölcse azt tanácsolja, hogy az ifjakat a legnagyobb költők legjobb müveivel kell megismertetni, hogy a szív a legnemesebb érzelmekkel, a phantasia a legfenségesebb gondolatokkal és képzetekkel táplálkozzék.

De e magasabb czélt, mely az ifjút fenkölt gondolkodásra — sursum corda! — szoktatja, csak úgy érheti el az ifjú, ha nem az iró életrajzi adataira, hanem az irodalom igazi feladatának megfelelőleg arra fekteti a fősúlyt, hogyan fejlődött valamely nagy iró érzés- és gondolatvilága, szóval arra igyekszik, hogy az iró és müvei tiszta és jellegzetes képben álljanak előtte. Hisz a történelemben is nem az események elbeszélésére, hanem a psychologiai analysis meggyőző erejével azok megfejtésére és megokolására helyezzük a fősúlyt. Ebben rejlik az irodalom és általában a tudományok tanításának képző ereje, mely arra szoktat bennünket, hogy megszeressük a tudást s igyekezzünk folyton előbbre haladni. Ilyjgondol-