Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1899

2

nyelv elsajátításával kitűnt sikerrel folytatta. Eperjesen folytatva és befejezve gymnasium! tanulmányait, ugyanott a theolo- giai akadémia hallgatója lett. Szorgalommal gyűjtögette itt az ismereteket, melyeket a philosophia, paedagogika és theologia nyújt; de különösen lelkesedéssel és ügyszeretettel fordult a ki asszika i nyelvek felé, melyeknek tökéletes elsajátítása szenvedélyévé vált. S miután a candidaticumot letette és nevelőül hivatott a Patay család gyermekei mellé Czekeházára, Abaujban, magával vitte tudományos készültségét s előszeretetét a klasszikái nyelvek iránt.

Ez az időszak melyben a házi nevelő tanítványaival nemcsak az elemi, hanem közülök kettővel a gymnasiumi tanfolyamot is elvégezte, kiknek azután a jogi tanfolyam alatt is volt szerető vezére, meggyökereztette benne, mihez elejétől fogva hajlott. Tizenöt évi, erőfeszítéssel egybekötött nevelői és önmiveléssel kifejtett munkássága felér egyetemi folyamokkal, melyeket mások külföldön végeznek. Nem csak tanított, hanem tanult is. így látjuk a házi nevelőben a későbbi professort.

Nevelői állomását elhagyva, visszakerült szülőföldére édes anyjához, hol egy évet töltött. Egy évi pihenés után letette a tanári vizsgát. így törvény szerint is hivatására teljesen felkészülve, lelkesedéssel, férfias komolysággal és teljes tájékozott- sággal az oktatásban és nevelésben, jött el 1872-ben intézetünkbe, mely egykori tanítványát örömmel fogadta tanárul. Kezdetben az algymnasiumban tanított, nem sokára azonban a felgymna- siumba rendeltetett a latin nyelv és irodalom tanitására. Azóta az erős, izmos, vasakaratu, szívós kitartásu ember szakadatlanul és lelkiismeretesen folytatta áldásos munkálkodását, nevelői és tanítási teendői mellett nyolczad félévig a váltakozó igazgatóságot is, mig nem súlyos betegség ágy; a sújtotta. Meghalt 1900. junius hó 4-én, délután %4 órakor, életének 68. évében.

E derék tanférfi múlt évi deczember köz-pén betegedett meg, de január hóban látszólag jobban lett és megjelent az előadásokra; kárára tette. Megint ágyban kellett maradni, le nem mondva a felgyógyuláshoz kötött reményéről. S csakugyan négy héttel halála előtt annyira felépült, hogy elég erőt érzett ma-