Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1898
7 meggyujtják husvét ünnepének reggelén a szent sirnál a szent gyertyákat, — de a keresztyén culturának a keleten, az Iszlám birodalmában, tért nem hódítottak Más világosságot meggyuj- tani a szent földön, erre vannak hivatva a szerény prot. német telepek, s már ki is kelt, terem és gyümölcsöt hoz a mustár mag, melyet néhány évtized eló'tt serény kézzel elhintettek. Templomokat és iskolákat építenek, árvaházakat és kórházakat alapítanak, mívelik a földet és culturát teremtenek Palaestina elhagyott, kopár, szomorú vidékein. Szóval gyakorolják a keresztyén szeretet munkáját, híven követve az Ur feltámadása napján a szent sirnál őrt álló angyal szózatát: »Mit keresitek a holtak között az élöt! Nincsen itt, hanem feltámadott!« Az ilyen munka tiszteletet szerez a keresztyén -névnek a félhold birodalmában, mert ezen munkában van lélek, van élet, van erő, és megfelel a hegyi beszéd tanításának: Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket es dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat« (Máté 5, 16)*) »Várom az Urat, várja az én lelkem őtet, és az ő beszédében vagyon az én reménységem« (Zsolt 130, 5). A mélységből az Úrhoz kiáltó királyi énekes e szózata jellemzi a hitért sóvárgó es az igazságot szomjuhozó emberiségnek lelki állapotát a ke- resztyénség előtti időkben. Sem a zsidóvallás, melyből kihalt minden hitélet, igazság és meggyőződés s így e vallás üres, lelketlen szertartások és szabályok színvonalára sülyedt le; sem a pogány vallás, mely teljesen hitelét veszté, sem a görög philo- sophia nem volt képes a kétségektől gyötört léleknek a belső megnyugvást megadni. »Legjobb nem születni!« így kiáltottak fel az erkölcsi nihilismus ez idejében a római birodalom vezérfiai. Ünnepi beszédünkben szólunk először arról, hogy az emberiség mindig kereste lelke üdvösségét; meghozta ezen lelki üdvösséget az evángyéliom; áttérünk azután a hitbeli megújulás genesisére vagyis a reformatióra, vázolva egyúttal, hogy alakult át a reformatio által az ember egész gondolatvilága még a magánéletben is, miután a lélek egészen eltelt az istenség eszméjével; végre a múlt dicső képének feltüntetése után áttérünk a jelenre.
