Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1898

Erzsébet királyné ő Felségének emlékezete.

A múlt 1898. évi szeptembar hó 10-ik napja gyászbetükkel van beírva édes hazánk történetének lapjain. Ez volt azon nap, a melyen rajongásig szeretett királynénk, a ki Helvéczia hótakart bérczei alján elterülő fenyveseiben üdülést és sorcsapások okozta sajgó fájdalmára enyhülést keresett egy Istentől elszakadt olasz orgyilkos tördöfésének lett az áldozata. Ezen gonosztevő őrült vakmerőségében átdöfte azon szivet, mely a vallásosságnak, a hitnek, a kegyességnek és a szeretetnek szeplőtlen, tiszta szentélye volt.

Ezen megdöbbentő gyászhir a távirda sodronyain nehány óra alatt elterjedt a föld összes országaiban, mindenütt felháborodást, undort és megvetést gerjesztve a gyilkos személye ellen, ezen emberi alakot viselő szörnyeteg ellen és szívből eredő részvétet és szánalmat keltve a boldogtalan Erzsébet királyné iránt, korunk legeszményiesebb királyneje iránt, kinek nemes szive fenséges családja és népei boldogságáért dobogott, ki könyeket szárított, vigasztaló szavaival aggodalmat, kétségbeesést oszlatott el, ki kegyességével és bökézüségével sok nyomorult és ínséges jajszavát némitotta el, ki mások boldogitásában a saját boldogságát kereste és találta, a ki nemes és fenkölt gondolkodásában maga vallotta be, hogy a nőnek legnemesebb hivatása a szenvedések enyhítése.

Ezen gyászhir hallattára hőn szeretett királyunk ő Felsége