Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1897
3 övedzett prédikátoraik bátorító igéit, — vagy Cromwell hitbuzgó hős puritánjai, kiknek komor tekintete előtt megrettent a világ legbátrabb hadserege, — vagy végül Bethlen Gábor és Rá- kóczy vitézei, kik semmi akadályt nem ismerve s az ellent magok előtt űzve, sietnek a Maros és Küküllő vidékéről a szőke Duna partjára, Bécs büszke falai alá, — mind ezek oly jelenetek, melyeket csak a művész tolla képes méltólag lelki szemeink elé állítani! Oly művészé, kinek a nagy események szellemétől megihletett lelke bir a múlt idők teljes megelevenitésének hatalmas adományával s az eseményeket és szereplő egyéneket az érzelem inspiratiójával állítja élőnkbe s philosoph lélekkel kutatja az eseményeknek a néplélekből fakadó forrásait. Látjuk a cselekvő embert a mint küzd és munkálkodik, behatolunk leikébe, látjuk a lelkek végtelen különféleségét és csodálatos szövevényét. S épen a történetírói művészet »ez alanyiságában van a legigazabb tárgyilagosság». így mondhatjuk joggal hogy korunkban a történelem épen úgy mint az állattan, megtalálta a maga ánatomiáját és pathologiáját. Herder, Niebuhr, a nagy philologus és historikus Müller Ottfried, a görög szellemi és művészi világ tulajdonképi felkutatója, (e nagy szellem születésének 100-dik évfordulóját épen a napokban ünnepelte meg a tudományos világ) továbbá Carlyle, Grote, Saint-Beuve, Taine, Mommsen s. a. t. szakadatlanul működtek és működnek e történelmi felfogás javításán. S e felfogás érdeme egyúttal az is, hogy a történelem tanítása többé nem száraz krónika, hanem az emberi mivelődés fejlődésének szivet és lelket nemesitő, a gondolkodást ébresztő és az értelmet megvilágositó eleven képe. S minél magasabb fejlődési fokon áll az ember, annál világosabban tekinthet a múltba, minél alantabb fokán áll a mivelt- ségnek, annál kevésbbé létezik számára történelmi tapasztalat és tanulság. Ez okból gátolja az ultramontán irány a történelmi ismeretek terjedését iskolában és társadalomban egyiránt, hogy azok közkincscsé ne váljanak. S ha a történelmi ismeretek terjedését nem gátolhatja, akkor egyszerűen meghamisítja a történelmet, hogy a történelmi jellemek képe eltorzítva, az események elferdítve jussanak a tömegek köztudatába, mert az ultramontán történetírás jól tudja, hogy »ignoti nulla cupido«»
