Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1897
Ünnepi beszéd a Reformátió évfordulóján október 31. 1897 tartotta Votisky Károly, tanár. Uram te nékünk hajlékunk voltál minden időben. Minek eló'tte a hegyek lennének és formáltatnék a föld és e világ: öröktől fogva mind örökké te vagy erős Isten! Ki az embert semmivé tészed és ezt mondod: Térjetek a földbe, embereknek fiai. Mert ezer esztendő te előtted mint a tegnapi nap, és az éjszakának negyed része. Mi pedig, kik az időben élünk, eltűnünk mint az árnyék, mint a rétnek virága, mely reggel virágzik és este elhervad. Gyorsan tűnik életünk mint a füst, mely a levegőben szétfoszlik, mint a felhő lebbenö árnya, mely a réten átsuhan! Engedd Uram! hogy nálad találjunk oltalmat, engedd, hogy oly kincseket gyüjtsünk, melyek megmaradnak. Adj erőt nékünk, hogy jól elkészülve legyünk azon órán, midőn elhivan- dasz minket. Vezess Uram minket és ne engedj eltérnünk Tőled, ki lakozol az örök világosságban, Amen. (90 Zsoltár.) r Alapigék: Zsoltár 118, 24—27: Ez a nap, melyet az Ur rendelt; örvendezzünk és vigadjunk azon! Kérlek Uram, tarts meg most! Kérlek Uram, adj jó előmenetelt most: Áldott a ki jött az Urnák nevében! áldunk titeket, kik az Urnák házából valók vagytok! Az erős Isten az Ur, ki minket megvilá- gositott! *) *) Ünnepi beszédünk, első részében a bevezetés után szólni fogunk azon átalakulásokról, melyek a reformátió folytán az egyházi, politikai és társadalmi téren Europa szerte létre jöttek; a második részben a kath. és prot. egyháznak az államhoz való viszonyáról fogunk röviden megemlékezni ás kimutatjuk, hogy ezen viszony csak természetes folyománya a katholikus és protestáns erkölcsi és hitbeli felfogás közti különbségnek.
