Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1897

7

lam nem közvetlen isteni intézmény, hanem csak az egyház közvetítése folytán válik isteni intézménynyé. A kath. egyház kétségbe vonja az önálló állami intézménynek és rendnek erkölcsi jellegét. Az egyházi jogot (jus canonicum) az állami joggal egyenértékűnek jelenti ki, szerinte az egyházi és állami hatalom teljesen egyenjogú s az állammal mint állam teljesen egyenlő jogalapon kíván érintkezni, vele egyezményeket (con- cordatum) kötni. Ugyan ily értelemben szentesítette újra X. Leo pápa „Unam sanctam“ ez. bullájában VIII. Bonifácz pápának 1302-ben kiadott csalhatatlan rendeletét ,,hogy t. i. minden emberi teremtésnek (creatura) üdve azt kívánja, hogy a római pápának engedelmeskedjék; Aquinói Sz. Tamás pedig, kit — a mint említettük — a mostan uralkodó pápa sanctionált, azt ta- nitotta, hogy a világi fejedelmek a pápának alárendelve (subditi) legyenek. Ezen tannak csak természetes folyománya azon eset, hogy a pápa a világi fejedelmeket több Ízben letette vagy átok alá vetette, valamint azon jelenség, hogy a kath. országok a forradalmak örökös színhelyei.

Ennek ellenében a prot. egyház — s itt látszik az áthidal- hatlan felfogás a két egyház közt — a sz. irás világos intését követi. A sz. irás (Róm 13, 1) világosan azt tanítja: ,,Minden lélek a felső hatalmasságoknak engedelmes legyen: mert nincsen hatalmasság, hanem Istentől és a mely hatalmasságok vágynak, Istentől rendeltettek“. A prot. keresztyén tehát engedelmeskedik a világi törvénynek nem külső kényszerből, hanem feltétlenül, mivel ezt lelkiismeretbeli meggyőződése úgy parancsolja. Joggal mondhatjuk tehát — mint azt a múlt évi reformatiói beszédünkben is említettük — hogy a történelem tanúsága szerint a protestantismus az igazi állam fentartó hatalom és a Protestantismus eiösbitése kiválólag állami és nemzeti érdek. Szerencsés azon állam, mely felismeri a protestantismusban rejlő óriási szellemi erőt és azt felhasználja a modern állam valóban nagy és óriási nehézséggel járó feladatainak megvalósítására. A pro- testantismusnak jellemképző ereje, melynek mértéke mindig a tiszta erkölcs és a közérdek őszinte és bátor szolgálata, mint ezt a tisztán prot. államok virágzó anyagi és culturállapota