Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896

16

neje volt. Különös az, hogy Akífnak nem sietett oltalmára a válság peremeiben, bár látott és halott mindent s fiát a végzetes lépéstől visszatarthatta volna. De azt nem tette meg, mert tudta jól, hogy fia igy is úgy is veszve van s szenvedélye előbb-utóbb öngyilkosságra ragadja, ha ma nem, holnap. Jellemző az a mohamedán resignató, melylyel fiát meghalni látja. Könnyet sem ejt érte, belenyugszik végzetébe s lelkiismerete teljesen ki van elégitve, mikor Akifért bosszút vett.

Kemál bejnek legszebb, leghatásosabb darabja mindenesetre Gül- nihál. Ebben tombol legnagyobb erővel a szenvedélyek vészes hatalma. Gülnihálnak baljóslatú szavai sejtetik a közelgő vészt s következik a szivet-lelket megrendítő jelenetek hosszú sorozata, tnig végre lecsillapul a vész, közéig a béke s a boldogság hajnala s csak Giilnihál utolsó szavai vegyitnek keserű mélabút az öröm hangjai közé ! »Leányom, ember légy! Az öröm arczulatát e világon nem, csak a más világon fogod látni«.

Gülnihál egy cserkesz rabnő, ki már évek hosszú sora óta él Kaplan pasa konakjában. A fiatal Iszmetet, kit boldogult anyja bizott volt reá, felnevelte s őrködött felette, mint saját édes leánya felett. Azonban védettjét veszély fenyegeti, mert a vérengző Kaplan pasa megszerette. Iszmet kedvesét, Muhtár bejt fenyegeti leginkább veszedelem, mert a pasa haragja először is azt fogja sújtani; hisz azt gyűlöli a zsarnok már csak azért is, mert a nép szereti s életéért imádkozik. Se Iszmet, se Muhtár nem akarja elhinni Gülnihálnak, hogy a vész komolyan közel van; azt hiszik hogy Gülnihált csak a képzelet ragadta el s Muhtár igy szól kedveséhez:

Jer édesem, jer Iszmetem ! Dajkádnak oktalan képzelődései ne zavarják meg nyugalmadat! Jer, ne törődjünk mi mással, mint szerelmünkkel. Nézd csak, mily szépen verődik vissza a hold fénye a viz tükréről. Olyan az, mint mikor te gyermekkorodban meztelenül úszkáltál ide s tova. Nem látod-e azt a csillogó fényt, mely falevelet, pázsitot mindent besugároz, mintha zöld atlaszra ezüst fonállal hímeznének. Nézd csak azt a szomorúfűzet, mily különösen szűrődik át a hold fénye lombjai közt, mintha csak férjhez menő leány ülne a tó partján s szélben lengő hajförtjeit gyémánt fésűvel bontaná. Nézd csak azt a kis madárkát! Úgy látszik csalogány. Mint szálldogál ágról-ágra! A levelek közt mint keresi a sötét rejteket, hogy senki meg ne lássa, akár csak a kétségbe esett szívben a megszabadulás reménye.

Miért ez a merengő tekintet? Miért nem beszélsz? Te, úgy látszik, komolyan félni kezdesz.

, Iszmet. Bejem, találd módját, hogy ezt az országot elhagyhassuk. Ismered Gülnihált; nem egyszer mondottad róla, hogy ha férfi volna, vezérnek is beválnék. O ok nélkül nem szokott ily izgatott lenni.