Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893
3 Biztos kútforrások szerint már a XVI-ik század első felében létezett Késmárkon oly latin iskola, mely az ott tanitott tudományágak szerint oly szervezettel bírt, mely a gymnasium jellegének megfelelt; eleitől fogva a helybeli evang. egyházközséggel a legbensőbb viszonyban, ennek pártfogása és felügyelete alatt állott, mely annak fenntartásáról nagy anyagi áldozatok árán gondoskodott. Ezen állapot a következő két században is változotlanul állott fenn; a régi iskolai faépület ugyanazon helyen állott, hol a későbben kőből épitett és most is meglevő régi lycealis épület van. Azon korszakban, még a legnyomasztóbb viszonyok és a vallás miatti üldözések alatt is a késmárki evang. egyházközség képes volt az intézetet saját erejéből fenntartani és a protestáns szellem és tudomány ápolójaként istápolni, mely feladatát leginkább azon körülmény könnyíté, hogy a működő lelkes tanárok nem anyagi nyereségért, hanem a vallás és a tudományos művelődés szent ügye iránti lelkesedéstől indíttatva működtek ezen intézetben és azt virágzásra hozták. A XVIII-ik század 2-ik felében azonban az anyaegyház oly szőrűit anyagi helyzetbe jött, hogy a legnagyobb erőmegfeszítéssel sem lett volna képes szemefényeként őrzött és gyámolított tanintézetét továbbra is a kor követelményeinek megfelelőleg fenntartani: ha az evangélikus vallás és a szellemi műveltségért buzgólkodó szepesi nemesség saját jól felfogott érdekében fel nem karolta volna az intézet ügyét és 1760-ik évi szeptember 26-kán meg nem kötötte volna a „coalitio“ elnevezés alatt ismert eg-yezményi szerződést, melyben a késmárki evangélikus egyház- község és a szepesi nemességnek az itteni iskolához való pártfogósági viszonya és ezen tanintézet fenntartása és kormányzására vonatkozó jogai és kötelességei minden időre jogérvényesen szabályoztattak. Ugyanakkor az elégtelennek bizonyult egyházközségi és iskolai pénzalap, a vidéki pártfogóság egyes tagjai által nagyszerű áldozatkészségei teremtett új iskolai pénzalap által nagyobbíttatott és az összes kamatok az intézet szükségleteinek fedezésére lettek felajánlva. A tanulók száma mindinkább szaporodván, a régi faépület pedig többé nem felelvén meg hivatásának, 1774-ben sok fáradozás után végre Mária Theresia királyné legfelsőbb jóváhagyásával egy új iskolai épület felállításához lehetett fogni, mely a ma is fennálló épületnek legrégibb része. Ezen építkezés költségeinek fedezéséhez az evang. egyházközség, annak egyes gazdagabb tagjai és a vidéki pártfogóság tetemes öszszeg- gel járúltak, míg a szegényebb sorsú egyháztagok részint ingyenes fuvarozás, részint ingyenes munkaszolgáltatás által mozdították elő az építkezést, mely két év alatt el is készült. 1801-ben az intézet gymnasiumi jellege két theologiai tanszék berendezése által már lyceumi jelleget kezdett felöltem, — mígnem 1805-ben 1*
