Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893
18 Turinból irá ő a városok, törvényhatóságok stb. üdvözleteire gyönyörű válaszait, melyek nemcsak örök becsű emlékei e korszak történetének, hanem e levelek mindegyike egyszersmind mintaképe a közjogi tanulmánynak, kristálytiszta forrásai a nemzeti traditióknak és eszményeknek, a történelmi igazságoknak, melyekből megtanulja az ifjúság és a jövő századok késő nemzedéke, hogy „idők és emberek változnak, de a történelem tanulságai maradandók“, hogy „az incidensek lehetnek lehangolok, de a történelem mindig tanit“, ebből „tanul meg egy nép akarni, s ha akarni tud, meghajlitja a fatumot“. E levelekben nemzetünk legnagyobb politikusa a meggyőződés ihlettségével mutat a nemzeti aspiratiók iránytűje felé s eszünkbe juttatja a költő szavát: „Mit dem Genius steht die Natur in ewigem Bunde, Was der eine verspricht, leistet die andre gewiss.“ A czeglédi 100-as küldöttségnek, mely felajánlva a kerület mandátumát, őt haza hivta, a többek közt igy felelt: „Mivé lennének a nagy elvek, ha martyrjai nem akadnának!“ — Jézus egykoron ekként szólott keresztelő Jánosnak: „Hagyj békét most nekem, mert így illik nekünk, a mi tisztünknek minden igazságát bé- töltenünk.“ Én is azt mondom önöknek: Hagyjatok most engem békével atyámfiái, mert illik nekem az én tisztemnek minden igazságát betöltenem .. És a nemzet Megváltója betölté tisztének minden igazságát és zászlóját el nem hagyta, míg az a haláltól megdermedt kezeiből ki nem hullott már. 20-ka éjjelén ! Egy nemzet teszi le sírjára a legmélyebb hála és kegyelet koszorúját a régi lombardi vaskorona azon jelmondatával: „guai a qui la tocca“ — jaj annak, a ki azt szentségtelen kézzel érinteni meri. Mert „az Isten emberének koporsója volt az“, mit a népek százezrei április 1-jén zokogva köriilállottak, — „de az Úr kihozza az Isten emberének igazságát mint a világosságot és az ő Ítéletét mint a délt. Mert az igaznak szája bölcseséget beszél, és az ő nyelve Ítéletet szól“ — mondja a Zsoltár (37, 30). Márczius 21-ike örökké gyászos nap lészen a magyar nemzet életében. E napon jött meg az utolsó üzenet Turin városából s ebből megtudta a magyar, hogy nem szállhat fel többé kebléből leghőbb fohásza az egek Urához: Éljen Kossuth Lajos! Consummatum est . . . „De vigasztalódjál, vigasztalódjál én népem; miként az anya gyermekét, úgy foglak én téged megvigasztalni“ keservedben mondja a próféta. „Alert az igazak örökségül bírják e földet és lakoznak örökké azon“, Amen, (Zsolt 37, 29).
