Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1891
33 értelmében készséggel elismeré ugyan és annak gyakorlása elé semmi akadályt nem görditett, mindamellett annak segélyét nem vette igénybe, hanem saját erejéből szervezkedvén autonom füg- gatlenségét fentartá: úgy más részről az egyházi főhatóság irányában a lyceum kerületi jellegének megóvása czéljából az 1888. évi május 10-én tartott lyc. pártfogói közgyűlés azt határozta, hogy a múlt évi lyc. közgyűlés által kiküldött bizottság részéről készítendő emlékirat alapján az egyetemes gyűléshez fog felterjesztést intézni, ha az egyházkerület igazságot nem szolgáltat. Addig pedig az esperesség részéről a lyceumhoz intézett meghívásokat figyelmen kívül kell hagyni, illetőleg az esperességi közgyűléseken a lyceum magát ne képviseltesse. Ennek következtében a pártfogóság sem az 1883. jul. 26-ára a VI. sz. kir. városi főesperes által összehívott esperességi közgyűlésen nem érvényesité köztanácskozási s szavazási jogát ; sem későbben, szept. 4-én a főesperes azon felhívását, hogy Brósz Jónát esp. felügyelő lemondása folytán üresedésbe jött esperességi felügyelői állás betöltését illetőleg a lyceum is szavazatát beterjeszteni szíveskedjék, — nem teljesité és fentebbi határozatához ragaszkodva újra kimondta, hogy a mint eddig nem állott, úgy azután sem fog semmiféle hivatalos viszonyban állani az esperes- séggel mindaddig, mig az egyházkerület, illetőleg az egyetemes egyházgyűlés a lyceum kerületi jellegének megóvása szempontjából hozzá beterjesztett és még egyszer beterjesztendő „memorandum“ ügyét el nem intézi; minélfogva az esp. felügyelő választásában nem fog részt venni és fő esperes úr fentebbi felhívását valamint ugyanennek későbbi jelentését, hogy az 1888. nov. 7-én megtörtént szavazás által Bánó József úr esperességi felügyelőnek lett választva és ezen hivatalt el is fogadta, — egyszerűen tudomásul vette. A lyceumi pártfogóság e szerint a VI. sz. k. városi esperes- séghez való viszonyt, mint olyat, melynek történeti alapja hiányzik és melybe csak az újabb egyházi rendezet által önkényileg helyeztetett, el nem ismervén jogosnak és azt tekinteten kívül hagyván, — ellenkezőleg pedig az egyházkerülettel való jogos és régi gyakorlat által szentesitett egyenes és közvetlen összököttetéséhez mindenkor szorosan ragaszkodván, a lyceum ezen álláspontjának igazolására és az egyházkerülethez való viszonyának további változatlan fentartása czéljából még egyszer akart kísérletet tenni egy hasonló tartalmú emlékirat felterjesztésével, minővel már azelőtt az 1885-ik évben Eperjesen és 1886-ban Késmárkon tartott egyházkerületi közgyűléshez fordult. Ezen emlékirat,*) melynek kidől*) Arch. lyc. B. fase. IV. 55. sz. a) AVI. sz. k. esperesség- hez való viszonyának mellőzése. b) A lyceum kerületi jellegének megóvására tett új lépések. 3
