Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1891
19 és Kéler Pál ügyvéd urak a kir. lábiához felfolyamodványt tér jeszteltek be. Miután pedig ezen másod- és ez ügyben legfelsőbb fokú bírósági forum az első bírósági végzést helybenhagyta, újonnan felterjesztetett hozzá a lyceum felfolyamodványa, melynek következtében fentebbi végzés úgy módosíttatott a kir. Ítélőtábla 1889. február 19-én kelt végzése által, hogy amaz utóörökösödési jog bekebelezése helyett, csupán ennek feljegyzése rendeltetett el. Sassy István, miskolczi ügyvéd, 1888. évi márczius 20-án és május 4-én a késmárki lyceum felügyelőjéhez intézett levelében valamint ugyanez évi ápril 28-án a lyc. pártfogói közgyűlés elé terjesztett folyamodványában azon igényének adott kifejezést, miszerint „méltányosnak tartja, hogy ő, valamint Kéler Pál ügyvéd is a négy évig folytatott és szerencsésen letárgyalt perben általuk tanúsított buzgóság és megfeszített szorgalom, körültekintés, óvatosság és lelkiismeretesség elismerése jeléül, a nekik mint ügyvédeknek egyességileg kötelezett és törvényesen részükre járó illetőségeken felül, — a melyek nekik a hagyaték átadása alkalmával tényleg meg is téríttettek, — még külön jutalomban is része- sittessenek, a mint ez nekik azelőtt kilátásba helyeztetett “ Miután az 1888. évi május 10-én tartott lycealis közgyűlés ezen kérdés tüzetesebb tárgyalását az iskolai tanácsra bizta, ennek véleményes javaslata folytán az 1888. július 29-én tartott pártfogói közgyűlés a következő határozatban állapodott meg: Miután Sassy István ügyvéd úr a Jóny-féle hagyaték átadásánál és átvételénél maga is elismerte, hogy a késmárki lyceum neki úgy a költségekre, mint a tiszteletdijra vonatkozó összes törvényes követeléseinek eleget tett; tekintettel továbbá azon körülményre, hogyha a lyceumi közgyűlés Sassy István úr kérvényét figyelembe venné, akkor a lyceum helybeli ügyvédének Kéler Pál úrnak is hasonló összeget kellene megszavazni, mi a Jóny-féle alapot nagy mértékben terhelné; végre tekintettel arca, hogy, miután a lyceum szerződésszerű kötelességeinek eleget tett, a tiszai ág. hitv evang. egyházkerület a késmárki lyceumnak még szemrehányásokat is tehetne, hogy az örökséget, mely a lyceum felvirágzását van hivatva előmozdítani, más czélokra fordítja; — ennélfogva a lyc. közgyűlés ezen folyamodványban foglalt kérést, mint a melynek teljesítése jogában nem áll, egyáltalában figyelembe nem vehette. Kimondotta azonban, hogy úgy Sassy István, mint Kéler Pál ügyvéd uraknak, kik a Jóny-féle perben a késmárki lyceumot képviselték, a per vitele és kedvező eldöntése körül tanúsított eredménydús fáradozásaikért a közgyűlés részéről is elismerést és hálás köszönetét szavaz. Sassy István külön jutalom iránti folyamodványának elintézése. 2*
