Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1891
17 nyújtsa be; egyszersmind a miskolczi törvényszéknél a per kicsomózását kérelmezze és ennek összes iratait és okmányait a lyceum birtokába juttassa; e) a végrendeleti végrehajtók azon kérelmére, hogy a Jóny-féle könyvtár mielőbb rendeztessék és a végrendelet értelmében a kettős példányokból egy-egy példány a miskolczi evang. algymna- siumnak kiszolgáltassék: megigértetett, hogy ez a folyó 1888. év végéig fog megtörténni; f) Kéler Pál ügyvéd úr azon megjegyzésére, hogy a lyceum néhai Jóny Tivadar úr emléke iránt hálával és kegyelettel tartozván, ennek csak úgy adhat méltó kifejezést, ha a boldogultnak Miskolczon lévő sírján emlékszobrot emeltet, vagy annak hulláját Miskolczról Késmárkra hozatja el és itten emel neki érdemeihez méltó emléket: elhatároztatott, hogy ezen ügy a lycealis közgyűlésen javaslatba fog hozatni; g) Zelenka Pál hagyatéki gondnok úr önként ajánlkozott, hogy ő néhai Jóny Tivadar úr életrajzát megírni és ez által édes hazánknak megmutatni akarja, milyen nemesen gondolkodó férfiú volt a boldogult nagy jóltevő. Ezen ajánlat hálás köszönettel és helyesléssel fogadtatott. Végre elhatároztatott, hogy az átadási és átvételi jegyzőkönyv két példányban szerkesztessék, melyek közül az egyik példány a végrendeleti végrehajtó uraknak Miskolczra elküldendő. A dicső emlékezetű nagy jóltevő néhai Jóny Tivadar maga nemében páratlan örökségének megnyerése által a lyceum uj aerába lépett; mert azóta oly helyzetbe jutott, hogy az újabb időben az állami és egyházi főhatóságok által a gymnasiumok szervezése és átalakítása iránt támasztott oktatási és nevelési igényeknek, autonómiájának sértetlen megtartása mellett anyagilag minden tekintetben megfelelni képes. A lyceumi pártfogóság pedig helyesen fogván fel ezen korszakalkotó esemény magasztos jelentőségét, az örökség átvétele által elvállalt szent kötelesség érzetében főfeladatának tekinté a nagylelkű hagyományozó intentióit szemmel tartva és végakaratát minden tekintetben híven követve örökségét az általa kitűzött czélokra oly módon felhasználni, hogy lyceumunk úgy szerveztessék, hogy dicső múltjával szerves összefüggésben a megszilárdított autonom alapon állva és kifejlődve az egyház és haza várakozásait minden tekintetben teljesíthesse. Ezen nagyjelentőségű feladat teljesítése czéljából nem kíméltek időt és fáradtságot sem maga a pártfogói közgyűlés, sem az általa megbízott felügyelők és ezek elnöklete alatt működő iskolai tanács és egyes bizottságok, a lyceumi ügyészek, gondnokok, sem a tanári kar. Ezen Az örökse«? átvételével iáró kötelességek. 2
