Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1891

11

gyében végezte, hol is elébb Liszkay, később Hunfalvy Pál nevelő vezetése alatt állott. A gymnasium! tanfolyamot Iglón kezdte meg és Késmárkon fejezte be. Ugyanitt a lyceumban két éven keresztül hallgatta a jogot, mire Pozsonyba ment, a hol az 1839. évi juh

2-ától 1840. évi május 12-éig néhai Zsedényi Ede Szepesmegyé- nek akkori országgyűlési képviselője mellett mint ennek ország- gyűlési Írnoka működött. Az 1840. évi augusztus 20-ától 1841. évi május 29-éig Zsivora György kir. táblai ügyvéd és Za- lavármegye táblabirájánál joggyakornok volt és ugyanez évben Budapesten az ügyvédi vizsgát letette és erről oklevelet is nyert. Akkor nagykorúságát érvén el, az apai örökséget az illetékes hatóság közbejöttével vette birtokába és azóta vagyonának kezelésében részint közvetlenül, részint megbízottjai által önállóan intézkedett. Ideiglenesen külföldi utazásra indulván visszatérte után nehány évig Budapesten azután Debreczenbcn majd Tokayban tartózkodott, végre 18 éven keresztül állandóan Miskolczon lakott, a hol 1883. évi ápril 3-án meghalt.

Ezen bár csekélynek látszó néhány adat között, melyek a boldogult életviszonyaiból tudomásunkra jutottak, mégis találunk néhány tájékoztató útmutatót, melyek világosságot vetnek az ő életpályájára és felderítik lelke mélyében rejlett azon indokait, honnan merítette életének irányeszméjét, lelkületét és nemes czélokra való áldozatkészségét, melyet mind elébbi éveiben, mind különösen végakaratjában oly fényes tettekkel tanúsított. Gyámja Cornidesz István, mint hitbuzgó protestáns, tiszta lelkű hazafi és a lyceum sokévi fáradhatlan gondnoka és felügyelője, gyámfia gyermeki fogékony kedélyében a protestáns vallás és egyház, a haza és lyceumunk iránti meleg rokonszenvet és érdeket költötte fel; nem különben nevelője Hunfalvy Pál a tudomány, a vallás és haza magasztos czéljaira irányzott saját lelkesültségét, valamint a lyceum iránt saját szívében táplált hálás érzületet növendéke leikébe öntötte és neki egész életére kiható irányt kölcsönzött. Serdülő korában, mint a lyceum felsőbb osztályú növendéke, eszmeköre hasonló szellemben bővíttetett, törekvéseinek ugyanazon magasztos czélok tűzettek ki és az ezekért lelkesülő tanárok által buzgóan ápoltattak. Ezen időbe esik hazánk azon nagyszerű fellendülése, mely a legnagyobb hazafiak úttörő eszméi és tettei által, mind politikai, mind anyagi és szellemi téren felidéztetett és a magyar nemzeti ügyben uj korszakot inaungurált. Ily eszmék behatása alatt az intézetünkből kilépett ifjú lelkében a haza iránti lelkesedés még inkább fokozódott és azon elhatározása megerősödött, hogy annak czéljaira hasonlóan, mint a legnemesebb hazafiak, szentelje minden erejét és