Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1890
A gymnasti- kának újabb felszerelése 1862. A lyceumi épület kibővítése 1865. 1863-ban az ev. egyházegyetemhez intéztetett. Ugyanezen nyugdíjintézetbe 1878-ban a lycealis közgyűlés határozata folytán hét oly tanár részére, kik sem a régibb, sem az újabb özvegy- és árva- nyugdijintézetbe még be nem léptek, a lycealis pénztárból mindegyik felvételi dijául 30 forint számítva összesen 210 forint lett befizetve. A lyceumi pártfogóságnak figyelmét és gondját vonván magára az ifjúság nevelésére nélkülözhetlen te stgyakóriás időszerű szervezésének szüksége, e végett már 1861-ben bizottságot küldött ki annak tervezete iránt adandó véleményezés czéljából és ennek folytán 1862-ben agymnastikára kijelölt helyiség uj szerelvényekkel lett éllátva s a tornászat oktatásával egy arra alkalmas tanító, Polsch Ferdinand, helybeli népiskolai tanító, bízatott meg, ki is minden díjazás nélkül ezen oktatás vezetését magára vállalta s néhány évig sikeres eredménynyel folytatta. A szerelvényekre szükségelt építő anyagot részben a városi hatóság és egyes helyb. polgárok ajánlották, az egyéb költség a tanulóktól évenkint befolyt behatási díjakból fedeztetett. A szerint a gymnásiumi nevelő oktatás ezen szükséges ága tekintetében is az egyetemes tantervezetnek a lehetőség szerint meg lett felelve. A testgyakorlás, mely eleinte nem volt kötelező a tanulókra, 1880. óta szintén a rendes tantárgyak sorába vétetett fel és egyszersmind bizottsági tanácskozások folytak Stenczel Hugó lyc. felügyelő elnöklete alatt annak czélszerübb berendezése, kivált pedig egy alkalmas tornacsarnok építése és rendes tornatan it ó alkalmazása iránt. Ezen ügy kivitele azonban kivántató pénzalap hiánya folytán kedvezőbb időre ha- lasztatott el. A lyceumi épület, melynek egyik fele szilárd anyagból 1775-ben a régibb faépület helyén, másik fele 1820-ban a helybeli evang. egyházközség és a vidéki pártfogóság nagylelkű áldozatkézsége által felépittetett, újabb időben részint a tanulók évről évre szaporodó számának, részint a mindinkább növekedő könyvtári és múzeumi gyűjtemények befogadására és ezek czélszerű berendezésére, valamint az iskolai ünnepélyek és gyűlesek megtartására szolgáló osztály-, rajz-, hallgatói és múzeumi termek szűk és elégtelen volta miatt ezeknek tágítását és uj bebútorozását már nagyon érez- hetőleg szükségeié. Midőn tehát az 1864-ik évben tartott lyceális közgyűlésen Palcsó István tanár a lyceumi épület kibővítésének el- kerülhetlen szükségét szóval és Írásban kimutatván, ezen ügynek hathatós felkarolását a pártfogóság figyelmébe ajánlá: ennek foganatosítása végett Wieland Sándor elnöklete mellett bizottság küldetett ki, mely az építés terve és az ennek kivitelére szükségelt
