Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1889
48 Jóny Tivadar vizsgáló szemmel végig tekintvén hazánk újkori történetén és korának változatos eseményein, azon lélekemelő tanulságot vonta le belőlök, hogy a protestáns egyház nem csekély hatást gyakorolt a múlt és jelen eseményeinek folyására, lévén az a lelkiismereti szabadság egyik őre, a haladás egyik hü kalauza és az erkölcsök buzgó nemesitője. És hogy protestáns egyházunk emez hivatásának megfelelhetett, nagyrészt az iskolának köszönheti, lévén az szabad szellemű független kutatás, az emberi szellem vívmányainak hirdetője, az emberiség legfőbb javainak kezelője. Hogy a késmárki Lyceum, mint az egyház egyik veteményes kertje, feladata teljesítésében vissza ne maradjon, hanem az előhaladott kor követelményeinek az egyház és a haza érdekeinek megfelelően a jövendőben is, itt az ország egyik véghatárán őre és terjesztője lehessen a tudományos miveltségnek, hazafiságnak és közerkölcsiségnek: Jóny Tivadar nagyszerű könyvtárát és 240,000 írtra menő összeget hagyományozott intézetünknek. E nagylelkű adományával alkotta ő intézetünknek szebb jövőjét! Ez az a tett, mely életének fénypontját képezi, ez alakjának legjellemzőbb vonása, mely alakban egy hálás tanítványnak, a protestáns egyház, a tudományos miveltség nagylelkű barátjának és egy lelkes ritka hazafinak dicső képét látjuk szemünk előtt. Dicsőült szellem! fogadd hálánk és kegyeletünk szerény adóját; engedd, hogy megkoszorúzzam hamvaidat! Ti pedig, szeretett ifjak, kik eszmékért lelkesedni tudtok, tanuljatok a boldogultnak példáján is; igyekezzetek követni a nagy lelkek felszárnyalását ! Ha felemelkedtek az eszme felé: a szép, igaz és jó szent egységéhez, úgy el fogjátok érni az erkölcsi élet magaslatát, melyen állva mindenha az emberiség javán dolgozni szent kötelességnek ismerendilek, valamiut most velünk együtt áldó lélekkel kegyesen megemlékezve Jóny Tivadarról, velünk együtt mondjátok e fohászt: legyen áldott az ő emléke! 3. Jóny Tivadar emlékoszlopa előtt. A kárpálalja az, a hol születtél, De délibábos róna az, hol éltél. Ott hunytál el, de a hála s szeretet Szülőföldedre hozák hamvvedredet. S most ime újra eljöttünk sírodhoz, Most is a hála és a szeretet hoz; De már többé nem bolygatjuk nyugalmad;
