Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
46 A íyceura pénzügye 1800—18. Kegyes alapítók. Pénzválság. Tanári fizetés. azon változás behozatalát sürgősen javasolta. Mind ezen tekintetnél fogva az iskolai gyűlés az igazgatói hivatalt először választás utján — Genersich János és azután Mihályik Dániel tanár által — tölté be, két év múlva pedig mind a négy felsőbb osztályú tanár által évről évre sorban váltakozva (ambulatorie) viselendőnek határozta. Az 1836. év.óta választott felsőbb osztálybeli tanárok meghívóiban a felváltva viselhető igazgatóságra való jogosultságukhoz ezen tétel csatoltatott: Usque dum conventui aliud hoc sub obtutu statuere visum fuerit. 1842-, 1852- és 1861-ben az igazgatóságra nézve más módosítások jutottak érvényre. Ámbár a lyceum ezen átalakulási és kifejlődési korszakában annak pénzalapja e század első tizedében részint nagylelkű adományozók által, kik közűi a már fent említetteken kívül hálával nevezendők: Görgey László, Brzáts Márton, Okolicsányi Anna, Szmrecsányi József, Radvánszky Ferencz, kik alumeumi czélokra, Ujházy Dániel, ki ösztöndíjakra, Várady-Szakmáry Donát, Doleviczényi Sándor, Máriássy Franciska, kik tanári fizetésekre nagyobbszerü alapítványokat tettek; részint a gondnokok fáradhatlan kezelése által folyvást növekedett vala: mégis az 1811. és 1817-ben bekövetkezett értékleszállitás (devalvatio) következtében majdnem felényire olvadott le, úgy hogy annak befolyó kamatjaiból a rendszeresített tanári illetékeket alig lehetett fedezni. Annál nagyobb elismerésre méltó a pártfogói gyűlés gondos buzgósága és áldozatkészsége, melyet ama válságos viszonyok közt tanúsított az által, hogy a pénzérték csökkenése és a drágaság nagyobbodása következtében csekélyebb értékűvé vált rendes tanári fizetést, még pedig nemcsak a jogtanárét, mely az iskolai pénztárból, hanem a többiekét is, mely mindeddig még az egyházközségi pénztárból folyt, 1812 óta 100 frtnyi pótlékkal az iskolai pénztárból feljebbre emelendőnek határozta. Azóta az első osztály tanárának rendes fizetése tett szabad lakáson kívül 200 vfrtot, a másodikénak 245 frt és lakásbérül 30 frt, a harmadikénak 245 frt és lakásbérül 50 frt; az öt felsőbb osztályú tanáré pedig 300 frt és 1818 óta lakásbérül 100 frt. Azonkívül osztoztak a tanulóktól befizetett didactrumban, melyet a felsőbb osztályú tanulók- és tanárokra nézve az 1805. évi iskolai, az alsóbb osztályuakra vonatkozólag pedig az 1817. évi egyházközségi gyűlés szabályozott. 1818 óta a mindenkori igazgatótanár rendes fizetésén felül a beiratási dijakból 44 vfrtnyi díjazásban részesült. Egyéb szükségletek fedezésére azonban a gyöngített iskolai pénzalap egyelőre ki nem terjedhetett. Midőn tehát 1818-ban Genersich János, akkori igazgató-tanár, az évről évre szaporodó
