Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888

20

Cantorok.

Orgonisták.

Az iskola régibb bel- szervezete.

■

végre superintendens lett. Iratai közül némelyek Késmárkra vonatkoznak. *) Lányi Jakab 1744—46, a helybeli lelkész fia, szende kedélyű és mély tudományu férfi, innen Csetnekre ment el rector - nak. — Szolkovy Jakab, a helybeli conrector fia 1746—56, azután poprádi lelkész lett. — Kriebel János 1756 — 58, ki egyetemi tanulmányait Halléban végezte, hol 3 évig az árvaintézetben lakott és azután 2 évig a Pädagogium regiumban mint tanító működött. Itteni állásában dicső sikert aratott, de már két év múlva Eperjesre ment el lelkészül. Nagy tudománynyal és szorgalommal gyüjté össze a hazai történelemre és főként a protestáns vallás elterjedésére vonatkozó adatokat. — A nagy-lomniczi Abhortis Sámuel, a poprádi lelkész fia, 1758—61, ki hivatalában elismerésre méltó buzgósággal működött és a mellett nagy kedvvel az ásványtannal foglalkozott. Innen Szepes-Szombatra ment lelkésznek.

3. A IV., vagyis grammatikai osztály praeceptorai, kik egyszersmind cantorok valának, Fontani Dániel —1725-ig; Lesch Dániel 1741—81, ki 40 évig lankadatlanul folytatott működése után nyugdíjaztatott.

4. Az V., vagyis a donatisták osztályában működött praecep- torok, kik egyúttal orgonisták valának, Weissőhrl János, az itteni subrector fia, 1721-ig; Czieser Jakab 172!—23; Auditor 1723 óta; Waechter János 1749—62, ki azután a városi elemi iskolát vette át és egyszersmind sekrestyés lett; ezen utóbbi állásában még 40 évig ernyedetlenül folytatta áldásos működését.

Az iskola régibb belszervezetét, annak tantervét, rendtartását és fegyelmét megismerhetjük azon iskolai törvényekből (leges scholae Kesmarkiensis), melyek a tanárok működésének és a tanulók magaviseletének szabályozására a XVIII. századig fennállott iskolarend alapján a helybeli evang. egyházközségtől némely módosítással megállapittattak és ennek két lelkésze és felügyelője által 1703. évi november 26-án kiadattak. Ezen törvények ugyanis abból az elvből indulván ki, hogy valamint az emberi léleknek két sarkalatos tehetsége van: az értelem és akarat, a szerint az iskola czéljául tűzik ki, részint az értelmet tudományos ismeretek által megfelelő módszer alkalmazása mellett oktatva kifejteni, részint az akaratot az erkölcsök ápolása és a fegyelem tapintatos kezelése által nevelve nemesíteni. Ezen kettős czélból pedig szükségesnek tartatik: a vallásosságra (pietas) való oktatás és nevelés az ev. hittanok szerint, az ágostai hitvallás és Luther meg Melanchthon iratai alapján;

*) Genersich II. 324.