Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
12 1 I Sturm János straszburgi iskolája. A késmárki iskola megalapítása és szervezése a reformátio korszakában. és igy hazánkból is nagyszámú tanítványok látogatták. Az ő iskolája hat osztályból állott, melynek növendékei állami szervezethez alkalmazott tanulói köztársaságot képeztek és szeretettel párosult szigorú fegyelem alatt egyaránt engedelmeskedni és parancsolni tanultak, egyúttal pedig mások oktatásában is gyakoroltattak. Helyes tapintattal költötte fel tanítványai becsületérzését és nemes versenyzését. Az akkori idő kívánalmai- és nézeteinek megfelelőleg a mivelődés a valláson kívül főképen a classicusok által eszközölteték: — Gram- matica, dialectica, rhetorica vala azon trivium, mely minden akkori latin iskola alapjául szolgált. Ilyennek főczélja vala az alaki miveltség, valamint a latin irás- és beszélésben elérendő ügyesség, mely a felsőbb egyetemi szaktudományokra nélkülözhetlennek tartatott. Elő nyelvek- és reáltanulmányokra csekély gond fordittatott. Hasonló szervezetű vala a szinte nagy hírben állott Sturm János, straszburgi igazgatónak iskolája a XVI. században. Ez tiz évi folyam- és ugyanannyi osztályra volt felosztva; főczéljául pedig az iskolai mivelődésnek kitüzetett: a kegyesség, ismeretek és ékesszólás. „A mint minden emberhez illő, hogy kegyes legyen, úgy a tanult ember a tanulatlantól leginkább tudományos miveltség és ékes szólás (ratione et oratione) által külömbözik. Azért ismeretek, szólási tisztaság és ékesség a tudományos miveltség azon czélja, melyre tanítóknak úgy mint tanulóknak egyaránt kell törekedniük“. Sturm is a tudományos miveltség főeszközének tartá a latin és görög nyelvet és irodalmat, melynek azonban az egyházi czélokra való tekintet nélkül önálló becset tulajdonított.; a reálismeretek pedig a görög és római világ régiségeire szorítkoztak. A reformatio korszakában az iskolaügy ezen állapota mellett, mely az akkori korszellem- és viszonyoknak, a megújított vallás és tudomány igényeinek megfelelt, a késmárki iskola is, mely kétség kivűl már a XVI. század első felében 1533-ban az evang. hitközség által főként az uj hit ápolása és terjesztése érdekében meg volt alapítva, a fentemlitett németországi mintaiskolák szerint szerveztetett. Mert mint más hazánkbeli községekben, úgy Késmárkon is a reformátorok közvetlen tanítványai mint lelkészek és iskolaszervezők működének, ügy Sommer János 1548-ban késmárki lelkészszé és nem sokára azután Krossenszky Erasmus a késmárki vár udvari lelkészévé Wittenbergában avattattak fel és mindketten Melanchthonnal benső baráti viszonyban állának. Természetes tehát, hogy ezek a megújított vallással együtt a német, kivált pedig wittenbergai tanügyet is átplántálták községükbe az uj hit és tudományos miveltség támogatása és elterjesztése czél- jából. „Ezen reformált tanintézet fejlesztésére nem kevésbé jótékony
