Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1886

I.

Néhai Tekintetes Steiner Sámuel úr emlékezete.

A lefolyt tanév végén a késmárki ágost. hitv. evang. kerületi lyceum ismét gyászba borúit. Julius hó 4-én a lyceum épületén kitűzött gyászlobógó hirdette a helybeli lakosoknak és idegeneknek tanintézetünk egy érdemekben gazdag, lelkes, és hivatalos működésében fáradhatatlan volt tanárának gyászos kimultát.

A tudomány ezen veterán bajnoka, a ki harmincznégy éven keresztül tanintézetünk egyik fénye, dísze, oszlopa és támasza volt, ki szeplőtlen jelleménél fogva mindenkor köztiszteletben állott, néhai Tekintetes Steiner Sámuel úr.

Az ő lesújtó kimúlása nem csak az ő általa hőn szeretett családját borította gyászba, nemcsak a lakosság minden rétegeiben őszinte szívből eredő részvétet ébresztett: hanem a lyceumnál jelenleg möködő tanárok kebelében is a veszteség okozta fajdalom érzetét költötte fel, annál is inkább, minthogy azoknak egy része egykor az ő hálára kötelezett tanítványai, más része az ő kartársai voltak és hivatalos együttműködésük tartama alatt őt megszerették és tisztelni tanulták. Ismerték az ő lelkesedését minden szép, igaz, nemes és jó iránt; tanúi voltak lankadhatlan fáradozásának, mellyel az isteninek magvait a fiatal fogékony keblekbe hinteni igyekezett; — csodálták benne a tudomány minden ágában nagy szorgalommal, beható kutatással és búvárkodással magának összeböngészgetett bő és alapos ismereteit, nem különben szellemének élénkségét, ruganyosságát, frisseségét és fiatalságát, melyet előhaladt kora daczára tevékeny és áldásos életének véghatáráig megtartott; tisztelték hazafias érzelmét, protestáns egyházunk és tanügyünk úgy szintén dicső őseinktől megbecsülhetetlen ereklyeként öröklött önkormányzati jogainkhoz való rendithetlen ragasz-