Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1885
9 iránt érzett ellenszenvüknek eltűnni, sőt előszeretetté változnia kellett. — Az által, hogy Augustusi közelebbi viszonyba hozza az istenséggé^ hogy őt a legfőbb isten különös védelme alá helyezi, a rómaiak kedélyeiben önkénytelenül is az Augustus személye iránti tiszteletnek ébrednie kellett. — Ezen, az Augustus személye iránti tiszteletet és hódolatot az által igyekszik Horatius éleszteni és megszilárdítani, hogy a rómaikat felszólítja, miszerint maguk buzgó imádságokban az istenekhez fohászkodjanak és Augustus részére üdvöt, jólétet, boldogságot és áldást kérjenek. — Serkenti őket Apolló tiszteletére és imádására, hogy az Augustus jólétéért hozzá intézett könyörgéseiket meghallgassa, így szólván: „Ti gyöngéd hajadonok és fiuk magasztaljátok ugyanannyi dicsérettel Tompét és Delost, Apolló születése helyét, kinek vállát a tegez és testvérének lantja díszíti.“ — 0 imáitok által meghatva a siralmas háborút, a nyomasztó éhséget és pusztulást az uralkodó Caesártól és népétől a Persákra és Britannokra fogja hárítani. Carm. I. 21. „Vos Tempe totidem tollite laudibus Natalemque, mares, Delon Apollinis Insignemque pharetra Fraternaque umerum lyra. Hic bellum lacrimosum, hic miseram famem Pestemque a populo et principe Caesaré in Persas atque Britannos Vestra motus affet prece.“ „Ihr, o Knaben, erbebt Tempe mit gleichem Lob’ Delos auch, die Geburtsstätte des Cynthiers Dem die Schulter der Köcher Und die Lyra des Bruders schmückt! Er wird Thränen des Krieges, kläglichen Hunger und Pest vom Caesar, dem Oberherrscher und seinem Volk’ Auf die Perser und Britten Wenden, gnädig auf eu’r Gebet!“ Mentül inkább buzgólkodott Horatius, hogy Augustus egyeduralmát megszilárdítsa, annál nagyobb gonddal igyekezett a rómaiak érzelmeire és törekv éseire, vágyaira és kívánságaira befolyást gyakorolni. — Ha egy részről Augustusi úgy tünteti fel, mint a ki a birodalmat a vészes polgárháborúktól
