Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1884
4 De a késmárkiaknak ily sértó'leg megvetett hadereje csakhamar vészt és veszedelmet hozott a fenyegető lőcseiekre. — A késmárkiak tudva azt, hogy ily rettenetes és kegyetlen ellenséggel önerejükből nyílt csatában nem mérkőzhetnek, nagy számú bérenczeket fogadtak és bosszúvágytól ösztönöztetve Lőcse ellen indultak oly czélból, hogy szeget szeggel és hasonlót hasonlóval fizessenek vissza. Lőcséhez érve a várost ágyúikkal lövöldözték, tüzes golyókkal felgyújtották, a malmokat és a város körfalain kivűl levő tányakat és a terméssel megrakott csűröket felperzselték, a legszebb kerteket tönkre tették, a velük találkozókat megölték és mind ez által oly rémületet gerjesztettek a városban, hogy senki sem mert a városból kijönni. — A kár, melyet akkor a késmárkiak a lőcseieknek okoztak, Hein Gáspár „Zipserische oder Leutschauerische Chronik“-ja szerint 20.000 forintra becsültetett. Ezen megtorlás után a Laszky közvetítése folytán Fer- dinánd és János király közt létre jött fegyverszünet következtében a két város közötti versengés csillapult ugyan, de nem ért véget, mert alig hegedtek be az említett viszálykodás okozta sebek, midőn a háború mind két részről kifejtett nagyobb erőlködéssel és felszereléssel még hevesebben kitört. A lőcseiek belátva azt, hogy a késmárkiak, bérenczeik által gyámolítva, fölényben lesznek, ők is fogadtak bérbe har- czosokat és pedig Hein Gáspár szerint Kis-Szebenből 11-et, Eperjesről 22-üt, Bártfáról 22-öt, Kassáról 32-üt és más helységekből 60-at, kiket azonban későbben, miután az említett városok zsoldosaikat visszakövetelték, megbizhatlanságuk miatt mind elbocsátottak. A késmárkiak, kik Laszky Jeromos segélyében bíztak, haderejüket napról napra szaporították, és nem mulasztottak el semmit, a mi városuk védelmére szükségesnek látszott; a Laszky által nekik Lengyelországból segitségöki'e küldött 400 kozákot, úgy szintén bérbe fogadott nem csekély számú pánczélos német lovasokat körfalaik közé fogadták s igy oly hadsereg felett rendelkeztek, mely a lőcseiekkel mindenkor síkra szállhatott. A kozákok kapitánya Zsibridovszky Florian, ki a ki a késmárkiak által vezérnek választatott, meg akarván próbálni a hadi szerencsét, 1532. évi Május hó utolsó napjaiban kozákjaival, nehány pánczélos német lovassal és a késmárkiakkal felkerekedvén a Lőcse környékén fekvő falvakat, név-
