Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1884

Késmárk és Lőcse városok versengése a XYI-ik században.

Jelige: Eheu cicatricum et sceleris púdét Fra- trumque. Hör. Carm. I. 35. 33.

Ah! szégyenljük magunkat sebhelyeink, bűneink és az általunk megölt testvéreink miatt.

Szepes megyének két szabad kir. városa Késmárk és Lőcse, melyek még a tatárjárás utáni években erős körfalakkal és mély árkokkal körülvéve minden ellenséges támadás ellen biztositva lenni látszottak, a XVI-ik század harmadik tizedében egymás ellen ragagott fegyvert és nyolcz évig tartó testvérölő küzdelmek által kimondhatlan ínséget, nyomort, bánatot és gyászt hozott nemcsak önmagára, hanem az ezen városok területéhez tartozó összes helységek, tanyák és nyaralók lakosaira is.

Ezen véres események valódi okai az akkori idő viszonyaiban keresendők.

A Mohács mellett történt szerencsétlen ütközet és II. Lajos király halála után az ország Zápolya János és Ferdi- nánd közt pártokra szakadt. — Ezen pártszakadás Szepes megyének lakosai közé is vetette az Eris almáját.

Thurzó Elek, Szepes megyének főispánja, Ferdinand pártjára állott és tekintélyével és befolyásával kieszközölte, hogy Lőcse és a szepes megyei bányavárosok is Ferdinándnak hódoltak; Késmárk ellenben, melyet a várral és a város birtokát képező községekkel együtt Zápolya János még az 1526-ik évben önkény és erőszak által — vi et potentia me- diante — hatalmába kerített és ugyan azon évben a lengyel Laszky Jeromosnak adományozott, Zápolyát ismerte el Magyarország királyának és csak az 1528-ik évben és pedig a naptárban „Invocavit“ névvel jelzett vasárnap utáni kedden adta meg magát Szeredy Gáspárnak, Ferdinand vezérének, de már két év múlva Kosztka Miklós, Zápolya egyik ve-