Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1883

Az 1830-ik évi julius hó 24-ik napján tartott lycealis pártfogósági közgyűlés által a Lang András tanár idó'közben történt kimúlása folytán megürült grammatical tanszékre rendes tanárúi hivatott meg, mely meghivásjpák engedve ismeretekkel és tapasztalokkal gazdagon megrakva, honvágytól is sietségre késztetve, örömtelt kebellel viszszatért szüló'városába, hol ugyancsak az 1830-ik évi szeptember hó 16-án elkezdette áldásos tanári működését oly buzgalommal, kötelességérzettel és lelkesedéssel, hogy már egy év múlva a korán elhalt Nádler Ferencz helyébe a syntaxeos tanszékére választatott meg, mely osztálynak kilencz éven át fáradhatlan tanára volt.

Minden oldalú tudományos miveltsége, a tanítványaival szemben tanúsított tapintatos bánásmódja, protestáns egyházunk és tanügyiink iránti érdeklődése, előzékenysége, szolgálatkész- sége és azon meglépő siker által, melyet a tanítás mezején minden évben felmutatott, nem csak tanártársainak, — kik közül néhányon egykor tanárai voltak — jóindulatát, becsülését és barátságát vívta ki magának, hanem egyszersmind a lyceumi felügyelőség és pártfogóság figyelmét vonta magára oly annyira, hogy midőn az 1840-ik évben a Wéber-féle alapítvány következtében a felsőbb osztályok a természettudományi és mathematical tanszékek felállítása által szaporíttattalc, a pártfogósági közgyűlés őt Zsitkovszky Lajos hivataláról való leköszönése után a: Studia humaniora előadására a szónoklat-költészeti tanszékre emelte.

Mint tanár testestül lelkestűi a tanügy embere volt,

' . búvárkodott a régi classicai philologia remek műveiben, melyekből mint kífogyhatlan aranybányából merítette eszményeit és az örökké jó, szép és fenséges utáni vágyat. E mellett megismerkedett az irodalom új termékeivel és a tudományos kutatások legújabb vívmányaival, úgy hogy mindenkor a tudományos míveltség színvonalán állott.

Eber figyelemmel kisérte a tanügy fejlődésének minden mozzanatát és az észlelt előnyöket azonnal alkalmazta előadásánál s azért volt oly áldásos tanári működése, azért lett oly meglepő fáradalmainak dús sikere. — Különösen midőn a szónoklat-költészeti tanszékre emeltetett, nyílt meg előtte azon tér, hol tett erejét teljesen kifejthette, hol tudományos ismereteit értékesíthette, hol szellemi kincseit ragyogtathatta, hol szellemének lángjával fényözönt terjeszthetett, hol elragadó és vonzó előadása által tanítványaiban nem csak a tudomány- szomjat ébreszté és éleszté, hanem a történelem, s különösen

1*