Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1882
12 ÁLLJ MEG VÁNDOR! OLVASS! ÉS SIRASD E FÉRFIT, Ki örökké tartó, fényes síremlékre méltó, Ki, midőn e városból eltűnt a becsületesség, Végzetszerün ártatlan vérének árjától borittatott, Ki egykor fényes állást foglalt el, most itt e sírkő alatt fekszik, Tek. KRAY JAKAB urat, ki mig A közjóért hevülve, nagy mértékben, de érdemeinek Még mindig meg nem felelőleg, a köz megtiszteltetésnek tárgya volt és Mig e város hullámhányta hajóját, nem a fegyvereknek Csörtetése, de titkon adott bölcs tanácsa által Mint ügyes révész biztosan kormányozá, Nehogy, mint kikerülhetlen vala, Ha kitörend a válság vihara, elsülyedjen: Maga hajótörést szenvedett életének tengerén, miután Irigyeinek pokoli tervei szerint, Kiknek érdekét hűséggel védelmezte, A hóhér pallosának áldozata lett, Tanúságot hagyván az utódoknak, Hogy aljas hizelgés kiséri a szerencsét. Ezt olvasd és sirasd őt, Ki élni fog e márvány elporladása után is, Kit Kray Mária, a gyászba borult özvegy Keserves bánatában eltemettetett, Ki maga is egy élő halott lett, A halott pedig életre ébredett, Ki most az eget bírja jutalmul, minthogy a föld nem képes Dús, bokros érdemeit kellően jutalmazni. A körülirás igy hangzik: „ Ama nemes harczot én m egharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet magád nekem az Úr ama napon, amaz igaz biró. Pál apostol II. levele Timotheus-hoz IV. 7. 8. MEGÁLLJ HALANDÓ! Tekintsd meg e szerencsétlen utas sírkövét oh vándor! hogy jussanak eszedbe a sorsnak változásai. Kőszívűnek, sőt Marpesusi sziklának kell lenned,
