Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1880

14

Szerette az embereket és az emberek szerették őt ; — kedves társalkodási modora, örök jókedve és humoros természete őt saját körében, de a magasabb körökben is annyira megkedveltették, hogy mindenütt szívesen látott vendég volt.

Otven éves tanári jubilaemna alkalmával nem részesült ugyan fejedelmi kitüntetésben; de kitüntették — s ezen kitüntetést tán szívesebben is fogadta — kartársai és tanítványai, midőn őszinte szeretetüknek és tiszteletüknek adtak kifejezést ama 50 éves örömnapo n.

Emlékét nem jelöli ugyan oszlop ; de minden oszlopnál maradandóbb emléket hagyott ő hátra mindnyájunk szivében — minek néma, de sokatmondó tanúja azon könycsepp, mely —- mint a szeretet és tisztelet adója — sokak szemébe lopódzott ama január 3-ki gyász n a p o n.

Holt testét a késmárki lyceum tanári kara és az összes ifjúság, továbbá az egész városi közönség kisérte az örök nyugalom helyére.

Sírja felett nt. Linberger István lelkész úr, továbbá Palcsó István lyceumi igazgató és Scholcz Frigyes tanár tartottak beszédeket, ez utóbbi a fájdalomnak német nyelven adott költői kifejezést. Palcsó István igazgató pedig a boldogoknak sirja fölött a következő búcsúbeszédet mondotta:

Dicsőült kartárs! Vedd tőlünk is, egykori kar- és munkatársaidtól, kikkel sok éven át fáradhatlanul és áldásosán működtél, a végbucsu szavait; fogadd intézetünk nevében a bála és elismerés érdemkoszoruját, melyet kegyelettel végső nyughelyedre teszünk.

Mert a nevelés és tudományos miveltség eszméiért lelkesedve ezeknek szentelted egész életedet s minden erődet; hiven és buzgóan teljesi- tetted mint a sajó-gömöri intézet s későbben mint lyceumuuk tanára, minden kötelességedet. Nyájas szelídséggel, szeretettel és türelemmel csepegtetted az ifjúság szivébe a tudomány és humán szellem eszméit; ápoltad bennük a vallás és haza iránti szeretetet Mint munkatársaidnak mindenkor hű barátja, úgy az ifjúságnak is gyámolitója és áldozatkész pártfogója voltál.

Mint a tudomány barátja az igazság elvhű védelmezésére, mint tanár intézetünk felvirágoztatására, mint buzgó protestáns a szabadelvű vallásos meggyőződés terjesztésére, mint lelkes hazafi, hazánk jólétének megállapítására szóval és tettel áldásosán közreműködtél.

Pélszázados és fáradalmas munka után csak rövid nyugalomban részesültél, mert hiszen a munkában találtad valódi életörömödet.

Éledet poharába sok ürömesepp vegyült, de megnyugtatásodra szolgálhatott a hiven teljesitctt kötelesség nemes öntudata.