Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1880
11 s tar)ári állásáról leköszönt. Intézetünktől azonban nem vált el, hanem mint buzgó felügyelő a legbensőbb érdekkel viseltetik annak bel- és külügyei iránt; mely rokonszenvének, bölcs tanácsadásának és erélyes közreműködésének jótékony befolyását mai napig is érezzük mindannyian. Mélyen tisztelt felügyelő úr! A mai napon, midőn t. i. 50 évig folytatott lelkiismeretes és áldásteljes működésére visszapillant, mely által számtalan növendéket nevelt a tudománynak, édes hazánknak, az emberi társadalomnak és egyházunknak, — szive az elégedettség és sikeres eredmény boldogító érzetével fog bizonyára eltelni s lelki ürömmel mondhatja el a költővel: „Exegi monumentum aere perennius“. De mi is, mint egykori tanítványai és tiszttársai, kiket maiglan is bölcs tanácsaival támogat, és kik méltányolni tudjuk múltjának, valamint jelen működésének nagy jelentőségét, intézetünk felvirágoztatására gyakorolt áldásos befolyását, őszinte örömmel ragadjuk meg azon alkalmat, hogy tiszteletünknek és szivünkben régóta ápolt hálás érzetünknek, tok. felügyelő úr előtt, kifejezést adhassunk, úgy magunk részéről, mint pedig számtalan volt növendéke és barátja nevében. Fogadja tehát tőlünk, mai örömünnepére, őszinte örömünk, tiszteletünk és hálánk' ezen kifejezését, hosszú és fáradalmas pályáján kivivőit nagy érdemeinek elismerése jeléül. Fogadja ezt diszkoszom gyanánt, melylyel intézetünk évkönyveiben elévtilhetlen betűkkel bejegyzett emlékét kegyelet- teljesen megkoronázzuk. Legyen ezentúl is intézetünk melegen érző barátja, vezére és pártfogója. Az ur isten pedig tartsa meg drága életét még számos évig, hogy áldásos működésének édes gyltKjölesét még sokáig élvezhesse ép erőben és zavartalan örömben és boldogságban! Éljen!“ Erre egy szivből jövő „éljen“ következett. Midőn ez „éljen“ elhangzott, tisztelt felügyelő űr kezdett szólni s életének, különösen pedig tanári működésének rövid történetét adván, a 1 égsz ivélyesebb szavakban köszönte meg a tanári karnak üdvkivá- natát, azt további jóindulatáról biztosítván. S hogy e jóindulatnak tettleg is kifejezést adjon, a tisztelt felügyelő úr a helybeli tápintézet javára 500 frtnyi alapítványt tett. A tanári kar távozása után következett az ev. egyház küldöttsége, melynek élén Linberger István, lelkész és Payer Hugo, egyházi és iskolai felügyelő urak állottak. Rövid, de szívélyes üdvözlet után felügyelő úr az egyház iránti jó indulatának is a helybeli evang. népiskola javára tett 500 frtos alapítványa által adott kifejezést.
