Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1878
11 egy része a várba vonul, kiszabadítják a hölgyeket, másik része meg összecsap a rablókkal, kik nagyobbrészt el is estek. Az úri hölgy megszerette szabaditóját, ki már elébb szerelemre gyuladt iránta. Gerő azután nem sokára megkérte a leány kezét, de a leány testvére úgy intézte el a dolgot, hogy az öreg Tököly leányát Gerőnck teljességgel nem akarta adni. De látván, hogy a leány hajthatlan marad és rnakaesan ragaszkodik Gerőhöz, oly módra gondolt, melytől sikert várt. Kijelenté, hogy csak azon feltétel alatt adja leányát Gerőnek, ha a Kárpáth egyik csúcsán lévő „karbunkulust“ mint leányának adandó mennyasszonyi ajándékot lehozza. Gerő e merész gondolat valósításához fogott, felmászott, a hová eddig ember fel nem mászhatott, a meredek kősziklára, lelövé a karbunkulust, de ez szerencsétlenségére beleesett a szikla lábánál levő „feneketlen“ tóba, mely rögtön zöldre változott. Gerő, minthogy kedvesét bírni úgy sem remélte többé, bánatában a mélységbe ugrott és szörnyet halt. A leány is nem sokáig élt ezután, de a meddig még élt, a szegények és ártatlanul szenvedők gyámolitására forditá minden gondját. A tó azóta „zöld tónak“, a hegyláncz pedig, hol Gerő halálát lelte a „bohó Gerő hegyének“, németül „Der thörichte Gern“-nek neveztetik. Mások más színhelyre teszik át a katasztrófa színhelyét; a Horváth nevet más alakra, mely alatt itt Szepességen is divatos t. i. Káczra változtatván át, azt állítják, hogy Horváth szomorú esete szolgáltatta a „Ráczhegy“ nevét. Lindtner Ernő, Kósmárkvárosának szülöttje, másképen dolgoztai fel a karbunkulusról szóló mondát. Szepesi nvevljárásban irt szép költeménye : „A karbunkulus torony“-ról a fentebbitől eltérőleg azt beszéli el, hogy a „fiatal Tököly“ a kedvesének egy pásztor leánynak szánt karbunkulust lehozta a magas szikláról, de elejtette ; a karbunkulus a tóba eseti. Tököly utánna ugrott és lett a tó tündéreinek kedves foglya. A tó most is még zöld szint mutat, de nem feneketlen. Karbunkulus sincs benne. A mesés karbunkulus ragyogása a mesében található. De, ki mondja meg, milyen alapon nyugszik a rege ? Meglehet, hogy az egész nem egyéb, mint szó- vagy néplegenda.
